Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

hetjük fel igazán alaposan, újból és újból lehetőségünk nyílik arra, hogy egy-egy termelési ág alakulását hosszabb távon nyomon követhessük. Az első Ladányiak még csak egyetlen tagból álló, legfeljebb egy jobbágytelekkel azonos nagyságú szántóföldet művelhettek. Csak Ladányi Boldizsárról állíthatjuk, hogy ezen a „városadománya" kerten kívül már volt saját pénzes kertje is, sőt bérelt Szentkirályon a várostól egy kaszálót is.

173 Fia, II. Gergely számottevően bővítette a család mezőgazdaságilag hasznosítható területeit. Ezek egy részét minden bizonnyal felesbérlők révén müveitette meg, hisz hivatali elfoglaltsága aligha tette volna lehetővé a gazdasági munkálatok közvetlen irányítását.

174 Ladányi III. Gergely gazdálkodását alapvetően meghatározta öröklött birtokának szerkezete. Mivel elei kisebb-nagyobb időközönként a kedvező alkalmakat kihasználva tudták ingatlanjaikat gyarapítani, ezek nem képeztek összefüggő területet. E tekintetben teljességgel hasonlított vagyonának szerkezete a többi tehetős kecskeméti gazda birtokára, miként gazdálkodásának módja is sok tekintetben megegyezett azokéval. Bár birtokának nagysága vetekedett egy középnemes vagyonával, már szerkezete miatt sem lehet érdemben azokéval összehasonlítani. Élete delelőjén tulajdonában vagy birtokában lévő tucatnyi különálló birtoktesten folyó munkát kellett szerveznie, irányítania és velük kapcsolatosan a legszükségesebb nyilvántartásokat vezetnie. így azonnal előttünk is áll a kecskeméti birtokok egyik legsajátosabb vonása: az erőteljes tagoltság, az egyes birtokrészek egymástól való nagy távolsága és igen eltérő talaj adottságai. Ennek a nagyfokú tagoltságnak elsődlegesen az volt az oka, hogy a helyi gazdák az előző századokban csak azon a néhány pusztán tudtak szerezni pénzes vagy városadománya kerteket, amelyeken a szántóföldi növénytermesztést a közlegelők lehetővé tették. Szőlők telepítésére is csak a város, illetve a földesúr által kijelölt határrészeken kerülhetett sor. A legmódosabb gazdák csak adásvételi szerződések alapján vásárolhattak szántót, majd a XVIII. század végétől árveréseken tudtak szerezni kisebb vagy nagyobb birtokrészt, amikor a városi tanács egy-egy nagybirtokostól újabb és újabb pusztát vett zálogba vagy vásárolt, és azt vagy annak legalább egy részét kiárusította a vételár előteremtése érdekében. Mivel ilyen alkalmakkor a széles körű igény miatt limitálták az egyes telkek méreteit, legtöbbször csak a gyengébb minőségű talajú és a várostól nagyobb távolságban lévő pusztákon lehetett egy jobbágytelek nagyságú részt bérelni, illetve vásárolni.

175 1757-ben I. Gergelynek egy fél városadománya kertje volt. BKMÖL IV. 1504/m 1778. Ladányi Boldizsár, V. tized, 1446. sz. Végrendeletében utal arra, hogy juhnyájait is felesbérletbe adta, és emiatt állományuk erősen leromlott. A puszták felosztása során a tanács tudatosan törekedett arra, hogy gazdaságilag életképes birtokok alakuljanak ki. Erre kényszeríttette az is, hogy a birtok megvásárlásának, illetve haszonbérének az összegét határidőre elő kellett teremteni. Bögön pl., ahol gyengébb volt a talaj minősége, 4 db 85 és fél kataszteri holdas és 9 db 88 holdas birtokot adtak haszonbérbe. Ágasegyházán pedig, amelynek csaknem futóhomok a talaja, miután a város megvásárolta, „hogy a közönség szerzeményéből túlságosan senki ne részesüljön, senki többet 100 holdnál bírni nem enged a közönség". BKMÖL IV. 1503/a 1847. március 22. 936. tsz. Előfordult viszont olyan eset is, hogy a város közelében apróbb parcellákat alakítottak ki, hogy a szegényebb lakosok is földhöz juthassanak. BKMÖL IV. 1504/a 1847. március 26. 931. tsz.