Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

zonyult a kisállattartás. Ezeket az aprójószágokat „kimondhatatlan számban" tenyésztették már a XIX. század első felében is, „amellyel nemcsak Kecskemét piacza kellőkép elláttatik, hanem azzal Pest városa is nagyobbrészt a kecskeméti úgynevezett 'tyúkászok' által láttatja el magát."

170 A Ladányi család gazdálkodásán belül is nyilvánvalóan folyamatosan fellelhető volt a baromfitenyésztés, de ez szinte biztos, hogy csak a szűkebb háztartás céljait szolgálta. Amikor a családi vagyon igen tetemesen megnőtt, akkor sem változott ennek súlya, mivel munkaigényessége miatt csak a kis- és középparaszti gazdaságokban volt igazán rentábilis ezek tartása. A család gazdálkodásán belül baromfitenyésztésre konkrét adatokat csak Ladányi III. Gergely halálát követő leltárból kapunk. Ezek is azt igazolják, hogy még ekkor is csupán a háztartás szükségleteit tartották szem előtt. Történik ugyan utalás a leltárban a Kápolnai tanyán „pulykaülőhöz több darab fák"-ról, de a következő oldalon lévő adat alapján megtudjuk, hogy ebben az évben csupán egy öreg és 15 apró pulyka számára tartották azokat. Ugyanitt 20 apró liba, 20 apró csirke, 20 kacsa és a kertész kalickájában 15 kappan létére történt utalás, amelyek Ladányi tulajdonát képezték. A Monostoron lévő tanyán is csak 10 „fia-pulyka" és 10 liba került a leltárba. Nyilvánvaló, hogy ezeket az ottani kertészek nevelték, és állományuk egy részét, rendszerint felét kötelesek voltak a gazdának évről évre átadni. Arról maradt feljegyzés 1852-ből Tóth Mihály kertész konvenciójában, hogy Szentkirályon a tanyán „az aprójószág felibül lészen, annak tartására adunk 4 véka tiszta szemet, telelőre is 2 véka ocsút, tavasszal pedig annyit, amennyit az aprójószág mennyisége kívánja, hol többet, hol kevesebbet kap. Ád 150 tojást tavasszal, 150 ősszel, mindenféle veteményt, amit termeszt felébül tészen."

171 A baromfikon kívül a méhészetre mindössze egy-két alkalommal történt utalás. Ugyancsak a családi vagyon leltározása során rögzítették, hogy Szentkirályon az ottani kertésznél feles kezelésben vannak méhek. Ezekből 8 kaptár illette meg a gazdát, melyeknek értéke 3 pengőforint és 12 krajcár volt.

172 A szőlőkben is létesített méhészetet, mivel a gyümölcsfák, a közeli akácos erdők kedveztek a mézgyűjtésnek. 1850-ben a Belső-Nyírben lévő tanyán Blaskovics Ferenc „két véka vetés" fejében vállalta a méhek gondozását. Tehát nyilvánvalóan kizárólag a családi háztartás igényeit szolgálta ez az állomány, értékesítésre nem termeltek. 2. Növénytermesztés a/ A Ladányi-birtok néhány sajátossága A rendelkezésünkre álló források nem teszik lehetővé, hogy a família növénytermesztésén és egyéb gazdasági tevékenységén belül a közel kétszáz éves folyamatról egyformán részletes áttekintést adjunk. Bár a fennmaradt iratok segítségével elsődlegesen a família utolsó tagjának bő harminc évet átfogó gazdálkodását elevenít0 Az Amerikából származó pulyka érthetően csak a tárgyalt korszak vége felé vált itt általánossá. CSÁNYI János, 1840. 78., ill. KUBINYI Ferenc-VAHOT Imre, 1853. 112. 1 BKMÖL IV. XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I. 12-13. és 16. és I/Jegyzetkönyv 87. Minden bizonnyal a többi tanyán is hasonló felételek mellett nevelték a kertészek a baromfikat, melyek után a gazdának járó mennyiség fedezte a család szükségletét. 2 XIV. 65.2. tétel 4. sz.I. 17.