Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

is a szaporulatból. Valószínűleg ezen évtizedekben alapozódott meg a családi gazdaságon belül később is komoly haszonnal járó sertéstenyésztés. A XVIII. században a kecskeméti gazdák jelentősebb számban a Tisza árterületein, az alpári és a pusztaszeri rétben tartottak sertéskondákat.

161 Valamivel később a számottevő erdőtelepítés a város határában, ha korlátozott formában is, de lehetővé tette, hogy ott is megjelenjenek a kondák. A nyíri erdőben 1806-ban tíz gazda 301 sertése után szedett legeltetési díjat a tanács. Köztük volt Ladányi Gergely kondája is, amely 33 darabból állt.

162 A növekvő igények kielégítését segítette a Koháryaktól bérelt Vacsi erdő is, amelybe 1827-ben 13 falkát engedélyezett a városi tanács, és 1 406 sertés makkoltatatását tette lehetővé a gazdák számára. Ezek mellett 1843-ban már Szikra, Nagy Talfája, Kis Talfája, Nagy Nyír és Kis Nyír erdeit is hasznosították makkoltatásra, amely után a város évenként 293 forintot szedett bel.

163 A viszonylag gyors növekedés a gazdák közötti versengést eredményezte. Éppen ezért 1824-ben a tanács kénytelen volt szabályozni tartásuk rendjét: „Tapasztalván némely lakosoknak a közönség kárával azon tulajdon hasznukra czélzó cselekedetek, mely szerént magoknak egynehány magló sertéseik lévén, azok mellé kanászt s ennek gondviselése alá őrzetőket fogadnak, és az ilyes kurta sertés falkáktól sem adót sem szájbért nem fizetnek."

164 A gabonatermesztés bővülése, mindenekelőtt pedig a kukorica, a burgonya, a tök és a répa termesztésének mind szélesebb körűvé válása során a sertések hizlalása minden korábbinál nagyobb méretű lett. A tanyás gazdálkodás kiterjedése erőteljesen segítette a sertéstenyésztés bővítését, ami egyre kiszámíthatóbb haszonnal járt. A még mindig gyorsnak mondható növekedés következtében a város lakossága 1840 táján már negyvenezer fő körül volt, ezért a sertéshús számára mind jelentősebb helyi piac alakult ki. Egyre több gazda pedig már a pesti piacokon is megjelent sertéshúsból készített termékeivel. Nem véletlen, hogy több gazdaság komoly sertésállományt hozott létre. Ezt néhány adat is meggyőzően illusztrálja. Antall István vagyonának felbecslése során pl. 37 db öreg maglósertést, 15 db esztendős maglósertést és 8 db nyári malacot vettek nyilvántartásba. Nem sokkal maradt el Ladányi III. Gergely sertésállománya sem ettől 1843-ban. Nála 55 darab sertést vettek nyilvántartásba, melyek értékét 750 forintra becsülték.

165 Az évtized végéről fennmaradt nyilvántartás szerint Ladányi Gergely önálló kanászt tartott. A családi nyíl-vántartás szerint Fehér Jancsi bére egy esztendőre 10 forint és egy egész ruha volt.

166 Úgy ' Ennek fejében minden jószág után egy garast kellett a város kasszájába fizetni. A korabeli állapotokra történő fontos utalás: „A kanászoknak pedig bíró úr engedelme nélkül nádból kunyhót és aklot példás büntetés alatt csinálni nem szabad, úgy nem különben az ezzel való tüzelés is megtiltatott, lévén elég gaz, amelyekből ebbéli szükséget pótolhatják." IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991. 105. 2 BKMÖL IV. 1510/a Szájbérlajstromok. 1806. Ferenczy László ebben az évben 100 sertést tartott itt. Ugyanebben az évben Vacson 14 gazda 232 darab sertés után fizetett szájbért. Az árutermelés mértékének növekedését érzékelteti, hogy Tánczos Gergely 90, Szentkirályi Tott Pál 100 és Fekete Sándor 112 darab sertést hajtatott ide. A sertések után darabonként 15 krajcárt kellett fizetni, ami kb. egynapi napszámbérrel volt egyenlő. 3 BKMÖL IV. 1504/c 1827. október 8., ill. uo. 176. 1843 után a szentkirályi és szentlőrinci erdők is a gazdák rendelkezésére álltak. BKMÖL IV. 1504/a Kecskemét Város Tanácsának iratai. Városkönyvek. (A továbbiakban: IV. 1504/a) 1848. II. 13.72. t. sz. 4 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991. 247. 5 BKMÖL IV. 1504/c 204., ill. 175. 6 A rá költött teljes összeg: 52 forint és 30 krajcár lett. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/Jegyzetkönyv 34.