Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

tűnik, hogy ö a Tisza árterében őrizte a kondát, mivel 1849-ben azt jegyezte fel Ladányi Gergely, hogy ez a kondása a Tiszába fulladt. Az új kanász elé 3 ártányt, 3 öreg kant, 23 db hízni való süldő kant, 13 db koca malacot és 19 db süldőt adott. Ezzel egyidőben a tanyán a kertésze számadása alatt 24 sertés volt. Az állomány száma tartós lett, sőt valamelyest gyarapodott is: 1850. január 3-i feljegyzés alapján a falkában 70 darab jószágot őriztek. Ezeken kívül 26 darabot fogtak be hizlalásra, és a tanyán volt további kilenc darab jószág. Azt is megtudjuk, hogy nem sokkal korábban megdöglött egy öreg kan és két öreg nőstény.

167 A következő években minden bizonnyal a Belső-Nyírben lévő tanya lett a sertések tenyésztésének a központja. Ladányi Gergely halálát követő leltározás során csak itt vettek nyilvántartásba sertéseket. Nagy János kanász előtt 10 öreg ártány, 2 öreg kan, 15 öreg nőstény, 5 süldő ártány, 2 süldő kan, 12 süldő nőstény és 22 darab tavaszi malac volt. A 68 jószág értékét 281 forintra becsülték. A leltár felvételét néhány hónappal követte az árverés. Itt a következő adatokat már csak azért is célszerű feltünetni, mivel a tényleges értékeket rögzítette, és egyben tájékoztatást is nyújt a hasznosítás mértékéről: 6 hízott disznó 157 Ft, újabb 6 hízott disznó 212 Ft, 3 hízott disznó 133 Ft, újabb 3 hízott disznó 93 Ft, 4 hízott öreg disznó 189 Ft, újabb 4 hízott öreg disznó 113 Ft, 7 hízott malac 116 Ft, 18 magló 207 pengőforint. Ezek szerint tehát ebben az évben 33 jószágot fogtak be hízásra. Abból adódóan, hogy az árverés november végén volt, valószínűleg még nem voltak teljesen vágásra kész állapotban a jószágok, és így minden bizonnyal kisebb hasznot hoztak. Értük még így is igen figyelemreméltó összeget, 1013 forintot kaptak.

168 e/ Kisállattartás Bár a kisállattartás régtől fogva lényegesen csekélyebb pénzt hozott a háztartások számára mint a szarvasmarhák vagy a lovak tartása, az élelmezésben évszázadok óta igen fontos szerepet kapott. A hódoltság keserves esztendei alatt még ezt a tevékenységet is kénytelen volt a tanács megadóztatni. A város alkalmazottai között 1674-ben „Nógrádi Ferenczet desma, vaj, tyúk szedő deáknak in tall. 4. Egész ruha" fejében fogadták fel.

169 Bár az adónyilvántartásokból később teljesen elmaradtak a rájuk vonatkozó utalások és lajstromok, kétségtelen, hogy a ma is ismert háziállatok csaknem mindegyike akkor is megtalálható volt egy jobb módú paraszti udvarban, és nélkülük a még viszonylag szegényebb háztartás is elképzelhetetlen volt. Ünnepi lakomák, torok, esküvők és keresztelők mellőzhetetlen alapanyagai voltak ezek a jószágok évszázadokon át. Az igazi felvirágzást viszont kétségtelenül a tanyagazdálkodás hozta meg a baromfitartás számára, ahol az aratás és a cséplés során elszóródó magok, a növénytermesztés különféle melléktermékeinek legjobb és legolcsóbb hasznosításának biA helyébe lépő Bőszény nevü kanász 15 forintot kapott egy évre, ezen túlmenően 5 véka búzát, 5 véka árpát, egy egész ruhát, vagy egy subát, egy ködmönt, 3 pár fehérruhát, egy kalpagot, egy pár csizmát, 4 pár bocskort, 4 disznó teleltetését és minden kilencedik malacot. Kanásznak 1850-re Dege Józsefet fogadták fel, akinek bére 70 forint készpénz, egy pár új csizma, 5 véka búza, 5 véka árpa, 7 db disznó teleltetése volt. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/Jegyzetkönyv 46. és 65. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I. 13., ill. uo. I/Z. Itt is azt tapasztaljuk, hogy az árverés során a becsült érték többszöröse folyt be. BKMÖL IV. 1510/a 1674.