Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

tékesítés céljait szem előtt tartva csoportosították. Az anyabirkák többsége a jó színnel ellátott Monostoron, míg a hamarosan a pesti piacon értékesítésre szánt ürük Irsán voltak. Nem árt utalni arra is, hogy az Irsán lévő 225 anyabirkát a jegyzőkönyv szerint az ősz folyamán áthajtották Monostorra. A vagyonmegosztás során a juhokat is elárverezték 10 481 pengőforintért. Tehát a juhászainak a gazdálkodáson belüli súlyát fontosságát jelzi, hogy a nyájak az összes ingó vagyonnak szinte negyedrészét képezték.

154 A juhászattal kapcsolatos költségeket és a belőle származó tényleges hasznot az egykori nyilvántartások hiányában nem tudjuk pontosan megállapítani. Ez az ágazat viszonylag csekély munkaerőt követelt. A fejőjuhász fizetsége 1853-ban 4 pengőforint és 8 krajcár, a bárányosé 4 forint és 20 krajcár volt, amit a szokásoknak megfelelően saját jószágaiknak teleltetése és legeltetése egészített ki. Nyilván rajtuk kívül is alkalmaztak még néhány személyt, akiknek bére ugyancsak viszonylag alacsony volt. Nem tudjuk, mekkora összegből lehetett a téli takarmányt biztosítani, miként azt sem, mennyibe került a legelő bérlése. Joggal tételezhetjük fel, hogy a téli takarmányt és az abrakot teljes egészében saját legelőin termelte meg Ladányi Gergely. Azt sem tudjuk pontosan, milyen jellegű haszon származott évenként a birkák tejeléséből, húsuk, bőrük értékesítéséből. Azt viszont tudjuk, hogy 1853-ban 36 és fél zsák gyapjút 5508 pengőforintért értékesítettek, amely az egész juhállomány értékének szinte pontosan a fele volt! Ha eltekintünk a bárányok és toklyók számától, amelyeket még nem nyírtak abban az esztendőben, kb. 1580 birka szolgálta a 6112 font mennyiségű gyapjút. Tehát erősen valószínű, hogy egy-egy birkáról átlagosan 3,87 font, azaz közel kettő kiló gyapjút nyertek. Ladányi II. Gergely végrendeletében történik utalás arra is, hogy juhnyájat felesbérletbe átengedte, tehát a tiszta haszon feléért vállalták az azzal járó összes munkát. Ha 1853-ban kizárólag csak a gyapjú értékét vesszük alapul, annak fele 2754 forint volt. Ez azt jelenti, hogy csak a gyapjú révén a juhászat 26,28%-os hasznot biztosított, nemcsak a Ladányi családnak. Márpedig ezen túlmenően mind a tejtermékek, mind pedig a selejtállomány, a bőrök stb. értékesítése bővítette ezt az összeget. ál Sertéstenyésztés Ezekben az évszázadokban, a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányok hiányában a szélesebb körű sertéstenyésztést két természeti adottság tette lehetővé. Ezt egyrészt a nagy kiterjedésű tölgyesek biztosították, ahol a bakonyi sertést tenyésztették előszeretettel. Szerényebb kondák tartását a jelentősebb mocsaras, vízzel járt területek is lehetővé tettek. Itt a szalontai sertés volt a népszerűbb. Kecs154 BKMÖL XIV. 65 2. tétel 4. sz. I. 13., 15-16. és I/C. Érdemes kitérni arra, mennyire voltak megbízhatóak a hivatalos becslések, hisz ilyenekkel ezen feldolgozás során is több alkalommal találkoztunk. Az 1853 nyarán a család birtokában lévő nyájak értékét 7106 pengőforintra becsülték. A rövid időn belül megejtett árverés során, amely nyilvánvalóan mindig értéken aluli darusítást jelentett, ugyanezt az állományt 10 481 pengőforintért tudták eladni. Tehát a tényleges ár 47,5%-kal magasabb lett mint a becsült érték! Ez az adat is érzékelteti, mennyire komolyan vették a vagyonbecslésre felkért személyek, akik az esetek többségében egyszerű gazdák voltak, hivatalos feladatukat, és mennyire megbízhatóak azok a hivatalos becslések, amelyek inkább a tényleges értéknél kisebb, mint nagyobb számokat rögzítenek.