Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

méter hosszú juhszínt is. Antall Istvánnak vagyonleltára szerint 1841-ben a „Csődör mezei kert" földjén, a mai Ménteleken a 360 holdas mintaszerűen kiépített gazdasága lehetett. Több épülete mellett egy ugyancsak húsz öl hosszú juhszín is volt, amely tölgyfa lábakon állott, és elől falkerítéssel volt ellátva, amit a vagyonbecslők 400 forintra értékeltek. Ugyanezen a birtokán, egy másik tanyáján egy 12 öles juhszín is a tenyésztést szolgálta. Ezek a tulajdonában lévő 1720 darab ,jobb szőrű" birka befogadására valószínűleg nem voltak elegendőek, de az anyaállatok és a gyengébb bárányok számára már feltétlenül komoly védelmet nyújtottak.

152 Ezen adatok száma ugyan tovább növelhető, de a korszerű juhhodályok kétségtelenül éppúgy nem voltak itt még általánosak, miként az 1853-ban készült ismertetőben megfogalmazott állapot sem az. Ezek ismeretében egyáltalán nem lehet tehát meglepő, hogy III. Gergely apjától örökölt monostori „nagy kiterjedésű földjén", amely 180 holdat tett ki, bennemellette a Kerek-tóval, az 1843-ban felvett becslők megállapítása szerint „vagyon egy 18,5 öl hosszúságú ökör istálló, 14 öles hosszúságú ház, 20 öles hosszúságú [tehát ugyancsak kb. negyven méter hosszú] juh szín, mind jó náddal felverve, kút", és ezek együttes értékét 1000 váltóforintra becsülték, amely komoly összeg volt. Nem valószínű, hogy Irsán telelő nyája hasonló körülmények között élte át a teleket, de az anyajuhokat valószínűleg rendszeresen áthajtották télre a Monostoron kiépített hodályba.

153 A korabeli paraszti gazdálkodás egyik fő jellemzője az volt, hogy igyekeztek minél kisebb pénzbeli ráfordítással a lehető legnagyobb hozadékot elérni. Ebből adódott, hogy semmiféle felesleges kiadást nem vállaltak fel a gazdák, és a felszereléseket végletesen kihasználták, csak akkor cserélték ki, ha már valóban használhatatlanok voltak. A juhászattal kapcsolatos létesítményekre is érvényes ez a megállapítás. Ebből adódóan az 1853-ban elkészült leltár során csak kevés olyan eszköz létét rögzítették, amelyek az eredményes juhtenyésztéshez feltétlenül szükségesek voltak. Monostoron az említett juhhodályhoz három „méretes" juhetető rács tartozott, amelyeket még használt állapotban is egyenként három és fél pengőforintra értékeltek. Részben a felszerelés igényességére, részben az állatok gondozásának módjára is utal, hogy 13 darab abrakolót is nyilvántartásba vettek, amelyeket ugyancsak használt állapotuk ellenére több mint hét forintra becsültek. Továbbá említésre méltó a juhászok által használt talán legrégibb eszköz, a sorompó, amelyet régebben idegen szóval isztrongának neveztek. Ezek közül a főként fejés alkalmával használt segédeszközök közül hetet említettek, melyeket összesen négy forintra értékeltek. A komoly haszon biztonságosabb tartást, a korábbinál nagyobb ráfordítást igényelt. Úgy tűnik, hogy 1853-ra már nagyobbrészt saját birtokain és bérleményein tartotta III. Gergely a nyájait. A városhoz közel, Belső-Nyírben lévő tanyáján a nyár folyamán végzett leltározás során 246 db bárányt, 4 vezérürüt és 9 mustra nőstény birkát vettek nyilvántartásba, melyek Nyúl László számadójuhász gondozására voltak bízva. Monostoron lévő birtokán 475 anyabirka, 35 kos és 5 szamár alkotta a Dudás Vigh Péter kezelésében lévő nyájat. A juhászat harmadik egysége egy Irsán bérelt legelőn volt, ahol 225 anyabirka, 696 öreg ürü, 390 toklyó és 136 mustra öreg nőstény és ürü legelt. A 2216 darabot kitevő állományt tehát a tenyésztés és az érBKMÖL IV. 1504/c 204., ill. 206. Uo. 175. 1843.