Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

A hatalmasra nőtt juhnyájak tartása komoly haszonnal járt ugyan, de a velük kapcsolatos gondok is növekedtek. A pusztákat ellepő juhnyájak minden letaroltak, nem maradt megfelelő minőségű és mennyiségű legelő sem a barmok, sem a ménesek, sem pedig az igavonás terén nélkülözhetetlen ökörcsordák számára. Az ennek nyomán kerekedett sok-sok panasz közül csak egyet idézünk: „A nyíri ökörcsorda járásban, mely egyedül a teherhordó lakosok jószágainak számokra rendeltetett, némely hatalmaskodó juhászaikkal bejárván a jármos jószágok élelmét fölélik."

141 A gazdák közötti villongás mérséklése érdekében a magisztrátus kénytelen volt a juhok számát maximálni. Már 1783-ban statútumot hoztak, „hogy senki 800 százon felül határainkon juhait legeltetni ne merészeilyen...vagy pediglen fenntartásukra földet másutt árendállyon".

142 Tekintettel arra, hogy ezek a próbálkozások nem jártak kellő eredménnyel, a jobb módú gazdák saját érdekeik szerint a birtokolt szántóföldek nagyságához kívánták kötni a juhok számát. Ebben partnerre találtak a város egyik leggazdagabb emberében, aki főjegyző is volt, így értett ahhoz, hogy maga és a hozzá hasonlók számára kellő jogi háttérrel biztosítsa a lehetőségeket, és távol tartsa a közlegelőktől a szegényebb gazdákat. A sok irányból érkező panaszokat hivatali beosztásai, tapasztalatai alapján már régóta ismerő Ladányi Gergely 1798-ban kapott megbízatást arra, hogy előterjesztést tegyen ez ügyben a tanács elé. Ez a tervezet annyira nyíltan védte a leggazdagabb csoportok érdekeit, és olyan komoly hátrányba hozta volna a szerényebb adottságú, de a közterhek jelentős hányadát végző csoportokat, hogy számottevő enyhítést kellett rajta végrehajtani, de lényegében Ladányi koncepcióját megtartották. „1. Kedvezvén a nemes tanács a kisebb birtokú lakosoknak, meghatározta, hogy 20 zsákkal bíró lakosok tarthassanak a kitett proportio szerént 60 juhot, ezek mellett tartván a közterhek elviselésére három lovat is ... Ezen túl akinek 300 jugerum földgye vagyon, 750 juhai mellett tartson 8 ökröt és három lovat. Végezetre négyszázhuszonöt zsák földet bíró lakos 1000 juhain kívül elmúlhatatlanul tartozzék szerezni 12 ökröt és négy lovat."

143 Sajnos nincsen pontos adatunk arra vonatkozóan, mekkora juhnyájjal rendelkezett a nagy vagyonszerző Ladányi II. Gergely. Nem lehet kétségünk, hogy az igen komoly haszon reményében birtokai arányában kihasználta a közlegelőket, és szinte biztos, hogy azon kevesek közé tartozott, akik ott a statútum által engedélyezett maximumot, tehát legalább ezer jószágot tartottak. Erre utal az is, hogy végrendeletében Sándor fiára hagyta az Ürbőn lévő birtokát, „az ott lévő sellymes juhaimmal edgyütt". Érthetően Gergely fiával szemben sem járt el szűkmarkúbban: ő pedig megkapta „Monostori majoromat hozzá tartozandó földeimmel, Kerektóval és most n. Halasi Mátyás úr által árendában vett juhaimmal, mellyeknek neme szerént való száma lajstromomban fel jegyezve találtatik, azon 55 számos juhokkal edgyütt, mellyekkel az előbbeni árendatorom, Révai András tartozik."

144 Mivel az egyik, vagy talán a legjövedelmezőbb ágazat ezekben az évtizedekben a juhászat volt, fiai is kihasználták az örökölt nyájakban rejlő lehetőségeket. III. Gergely 1840-ban elkészített vagyonbecslése során azt rögzítették, hogy 2500 birSZABÓ Kálmán, 1986. 109. BKMÖL IV. 1504/h 2. 30-31. A statútum bevezető mondata: „A tanácsi gyűlésben Ladányi Gergely úrnak ezen munkája újra felolvastatván, helyben hagyatott mindenekben, megbővítvén a következőkkel mindazonáltal..." BKMÖL IV. 1504/c 165. 1798. október 9. BKMÖL IV. 1504/v 1819. Sajnos a jelzett lajstrom nem áll rendelkezésünkre.