Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

A Ladányi család juhállományára utaló első adat 1707-ből áll rendelkezésünkre. Ekkor 20 tenyészállat után kellett adót fizetniök.

136 A családi gazdaságon belül a juhászat fontossága hosszú időn át alig módosult. Minden bizonnyal elsődlegesen a háztartás szükségletének a kielégítését tartották szem előtt. Egy évtizeddel később, 1718-ban lényegében ugyancsak egy viszonylag szerény állománynak vehették hasznát, mivel 18 jószág után adóztak. Ugyanezt mondhatjuk el az 1728. évi összeírás alapján is, amikor 22 juhot vettek náluk nyilvántartásba.

137 A következő évtizedek Kecskeméten is a juhtenyésztés látványos bővülését eredményezték. Néhány adat jól érzékelteti ezt: míg 1707-ben 5126 juh után vetettek ki adót, 1757-ben a város pusztáin már 55 534 tenyészállatot írtak össze az adószedők. Az ebben az évben végrendeletét megíró Ladányi Gergelynél 170 darab juhot találtak. Tehát ő is sokszorosára növelte tenyészállatainak számát, és a gyarapodás aránya csaknem pontosan megegyezik azzal, amit a város egészénél megállapíthatunk. Itt is érdemes néhány adat segítségével elhelyezni ezt a családi vagyont a város gazdáinak birtokai között. A 2872 családfő közül 607-nél találtak olyan számban tenyészállatokat, amelyeket már be kellett vonni az adózásba. Ez azt jelentette, hogy a XVIII. század derekán Kecskeméten minden negyedik-ötödik gazda rendelkezett több-kevesebb rackával: 1-10 tenyészállatot vettek nyilvántartásba 18 gazdánál, de már 241 volt azok száma, akik figyelemre méltó állománnyal rendelkeztek, 11-50 darab tenyészállatot tartottak a nyájakban. Az 51-100 tenyészállatot tartók száma is igen magas, 182 fő. A 101-300 tenyészállat után adózó gazdák száma 139 volt! A már hatalmas állománynak mondható 301-500 darabot birtoklók is tizenheten voltak. És volt további nyolc olyan gazda, aki még ennél is nagyobb nyáj után adózott.

138 Nem árt utalni arra, hogy a tenyészállatok valójában csak a nyájnak felétharmadát alkották. Ugyancsak utalnunk kell rá, hogy az adózás során csak a város legelőin tartott juhok után kellett adózni, és voltak többen, akik a város határán kívül, saját bérletükön is tartottak juhokat. A következő hét-nyolc évtized lett nemcsak Kecskeméten, hanem az egész országban a juhtenyésztés virágkora. 1720-ban a város nyáján kívül 275 gazda 20 falkában tartotta juhait, de tíz évvel később már 573 gazda 26 falkát tartott fenn. Azt mondhatjuk, hogy ezen a téren, miként ezt jeleztük, érdemi változás csak évtizedekkel később történt.

139 1774-ben már 32 falka járta Kecskemét határait. Az egyes falkákban akár kétezer, vagy még ennél is több juh lehetett. Az egyes falkákon belül egy-egy igazán gazdag tulajdonos érdeke, akarata volt a meghatározó. Deák Mihálynak pl. 1200 magyar juha volt az egyik falkában, más falkákban fiai közül Mihály 1000, János 1500, István pedig 600 darabot tartott.

140 BKMÖL IV. 1504/m 1707/1708.1. tized. Itt is hangsúlyoznunk kell, hogy az adókönyvekben feltüntetett számok nem fedik pontosan a valóságot. Abból érdemes kiindulni, hogy ez a minimum. Erthetíen a ház körüli néhány bárányt, juhot nem vették nyilvántartásba az összeírok. A juhok esetében csak a tenyészállatok voltak adókötelesek, a bárányok és a toklyók nem. Később az állatjárványok miatt az összeírok külön utaatást kaptak, hogy az elhullásra tíz százalékot vonjanak le az állományból. Uo., 1718., ill. 1728. VI. tized. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1994. 116-117. 1841-ben Kossuth Lajos egyik cikkében már a magyar juhtenyésztés hanyatlásának okairól írt. BKMÖL IV. 1504/c 162. 1774.