Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

rendelendő deputatio által az illető gazdáknak jelenlétében kerüljön sor".

131 A kiválasztott 28 kancát ezután a város ménesébe csapták. Ezek ellenére 1840 táján szükségesnek látták, hogy Mezőhegyesen újabb két mént vásároljak „a gazdálkodó lakosok általános használatokra, s így lovaik nemesítésére".

132 Ennek a programnak kedvező hatását minden bizonnyal a Ladányi-ménes is élvezhette, de semmiféle konkrét adattal nem rendelkezünk ezzel kapcsolatosan.

133 cl Juhászat Ezekben az évszázadokban a háztartások számára a háziállatok közül a juhok tudták a legtöbb anyagot szolgáltatni. A belőlük nyert termékek minden család életében fontos helyet kaptak. A tej, a különféle túrók, a hosszú időn át jól tárolható és szállításra is igen alkalmas sajtok stb. nélkülözhetetlenné váltak minden vagyonitársadalmi csoport táplálkozásában évszázadokon át. Húsuk nélkül elképzelhetetlen volt az egykori tömegélelmezés. Bőrük, gyapjúk a ruházkodás elengedhetetlen alapanyagai voltak. Amikor pedig a textilipar gépesítése megtörtént, a gyapjú a részleges hazai feldolgozás mellett az ország egyik legfontosabb exportcikkévé vált. Annak eredményeként, hogy néhány juhot még a legszegényebb háztartások is meg tudtak vásárolni, el tudtak tartani, a baromfi mellett a legszélesebb társadalmi csoportok váltak érdekeltté tartásukban, tenyésztésükben. A juhok tömeges tartásához a feltételek a hódoltság alatt is bőségesen adottak voltak a Homokhátságon. Ekkor mégis a szarvasmarha és a lótenyésztés vált meghatározóvá. Ennek egyik oka az volt, hogy az esetleges rablócsapatok elől a juhokat nehezebb volt távolabbi vidékekre hajtani, mint a lovakat vagy a marhákat.

134 Talán még ennél is fontosabb ok volt az, hogy értékesítés végett, készpénz szerzése érdekében a nagyállatokat könnyebb volt külföldre hajtani, mint a juhokat, és piacuk is biztosabb volt. Ennek ellenére már a hódoltság alatt is számottevő juhászat alakult ki ezen a tájon. A XVI. századi defterek is bizonyítják, hogy a lakosság számottevő része foglalkozott komoly formában juhtenyésztéssel.

135 A XVII. században a beszedett dézsmabárányok alapján alkothatunk fogalmat arról, milyen arányú lehetett a juhtenyésztés: 1662-ben 30 gazda 449 dézsmabárányt volt köteles beszolgáltani. A következő, békésebb években 95 gazda 829 bárányt adott le. RUSVAY Kálmán, 1975. 75. BKMÖL IV. 1504/y Kecskemét Város Tanácsának iratai. Vegyes iratok. (A továbbiakban: IV. 1504/y) 34. Néhány gazda kétségtelenül saját maga is tett lépéseket annak érdekében, hogy lóállományának minőségét javítsa. Bozsó János 1840. január 26-án készült vagyonbecslésében történik utalás arra, hogy egyik csődörét 600 váltóforintra becsülték, és ezen kívül volt még „három nemesebb fajú kan cája, melyből kettőt 500, egyet 200 váltóforintra" becsültek. BKMÖL IV. 1504/c 172. 1840. Az áthgos lovak értéke 70-100 váltóforint között volt. Természetesen a keresztény seregek sem voltak kíméletesebbek a visszaszerzi háborúk idején. Amikor 1687 nyarán a bádeni herceg vonult át a Duna-Tisza közén hadával Szolnokra, Sőtér Ferenc szolgabíró éppúgy kötelességének érezte az ezzel kapcsolatos figyelmeztetést, mintha egy tatár horda közeledett volna a város felé: „azért Kegyelmetek az marhájokat vagy igen jól félrehajtsa Halas felé vagy Sz. Miklós felé, avagy penig az Városban tartsa s kívül ne hadgya az mezín, mert bizony odalészen: sőt az kinek az Templomoktúl messze férre vagyon az háza, semmi féltő portékáját házánál ne tartsa, hanem az belső kerítésben vigye és horgya késedelem nélkül, s az Tempbmokban, mert ez igen csintalan népség". HORNYIK János, 1862. III. 194. MÉSZÁROS László 1979. 85-86.