Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

zad első felében, sem pedig az 1760-as években nem találjuk nyomát.

122 Ezt annál inkább érdemes kiemelni, mivel a szarvasmarha-tenyésztésen belül már a legjelentősebb állománnyal rendelkezők között volt a családfő. Azt is érdemes megemlíteni, hogy 1757-ben 208 olyan gazda neve található az adóösszeírási lajstromokban, akik több vagy kevesebb lovat tartottak a szilaj ménesekben, ahol több mint kettőezer állat szolgálta kizárólag a tenyésztés célját.

123 Annak ellenére, hogy a különféle állatbetegségek a lóállományt is tizedelték már az 1760-70-es években, a rideg nagyállattartás keretei pedig egyre inkább szűkültek, úgy látszik, gazdaságos lehetett jelentős lótenyésztésbe kezdeni.

124 Ladányi Boldizsár, a minden tekintetben eredményes gazda legalábbis így ítélhette meg, mivel az 1778. évi adóösszeírásban már 22 darab ménesben nevelődő, tenyésztést szolgáló ló után volt kötelezve adófizetésre. Ez az állomány mindenképpen figyelemre méltónak számított még Kecskeméten is.

125 Ehhez az időponthoz egy igen közeli, a város valamennyi háztartására kiterjedő feldolgozás áll rendelkezésünkre. Az 1780. évi adólajstromban 170 olyan gazdát vettek nyilvántartásba, akik méneses lovak után voltak kötelesek adózni. Ez is jelzi, hogy ekkor a lakosság viszonylag szük rétege, az összes háztartás alig több mint 4%-a vállalkozhatott erre a kétségtelenül kockázatos, de számottevő haszonnal is kecsegető tevékenységre. Ráadásul 1-5 lovat tartottak a rideg ménesekben 132-en, de 6-10 ló tartására már csak 27 gazda vállalkozott, 11-50 közötti állománya pedig csupán 10 főnek volt. Ebben a szük csoportban találjuk Ladányi Boldizsárt is. Ötvennél nagyobb állomány után adót a lajstrom szerint egyetlen gazdára vetettek ki.

126 A családi vagyon nagy gyarapítója, II. Gergely sem hagyta kihasználatlanul azt a lehetőséget, hogy csaknem ingyenesen a város határában, a közösség adójából bérelt vagy megvásárolt legelőkön, a szilaj ménesben lovakat tartson, neveljen. Ezek számára sajnos pontos utalásokat nem találtunk. Az 1816-ban kelt végrendeletében BKMÖL IV. 1504/m 1728., illetve 1757. Nem lelhető fel Ladányi Boldizsár neve az 1761/62. évi szájbérlajstromban a ménesekbe lovakat bevitt gazdák között sem, holott a gulyákon belüli jószágállományát pontosan rögzítették. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2001/a. 193-202. I- 2 lova volt a rideg ménesekben 76 gazdának, 3-6 darab 64-nek; 7-10 darab után adózott 23 fő és II- nél több után 45 gazda fizetett. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1989/b. 206. A tényleges folyamat tendenciájának érzékeltetése végett célszeiü felidézni, hogy az 1761-62. gazdasági évben a következő pusztákon tartottak a kecskeméti gazdák rideg méneseket: Pusztaszeren Szabó Ádám csikós keze alatt volt 281 ló. Köztük Rozgonyi Istvánnak 46 öreg kancája, 20 negyedfű, 18 harmadfű és 20 éves csikaja, valamint két ménje, tehát összesen 106 lova. Lengyel Gábor csikós ménesében 289 darab ló volt. Kovács Mátyás csikós 248 darab lóért volt felefjs. Balog János csikós 182 lovat őrzött. Érdemes utalni rá, hogy a dúsgazdagok közé távolról sem számítható Palotás Istvánnak itt 82 kancája, 7 paripa lova, 30 harmadfii és 22 kétéves csikaja volt, tehát összesen 144 darab ló után fizetett szájbért, amely akár egy báró ménesének is megfelelt volna. Bossa Ambrus keze alá 246 ló tartozott. Egy újabb csikós 219 ló legeltetését irányította. Még mindig Pusztaszeren Lúgos János csikós 202 ló tenyésztéséért volt felelős. Monostoron Csordás János 234 lóból álló ménest irányított. A Péteri pusztán nyaraló ménes 269 darabból állott, amelynek csikósa Kovács Gergely volt. Itt a legnagyobb állománya Bozsó Istvánnak volt, akinek 39 kancája, 7 paripa lova, 22 harmadfű, 16 másodéves csikója és 4 csődöre legelt. Ezekben a ménesekben és a város melletti, ún. Nyomáson összesen 2413 ló után fizettek a gazdák legeltetési díjat. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2001/a. 193208. A rideg lótartás tendenciáját mi sem dokumentálja jobban, mint az a tény, hogy 1780-ban már csak 850 méneses lovat vettek nyilvántartásba az adóösszeírók. Ez alig volt több mint egyharmada a negyedszázaddal korábbinak. BKMÖL IV. 1504/m 1778. V. tized, 1446. szám alatt. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1989/b. 283-284.