Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

maradt ránk iratanyag. Kiterjedt gazdálkodásuk irányítása során a Ladányiak sem mellőzhették a rendszeres feljegyzések és nyilvántartások vezetését. Ezen iratok létére konkrét utalás is történt. Az 1853 nyarán felvett részletes leltár 11. oldalán rögzítették, hogy a nagyobb ház padlásán sok más mellett található „1 rossz hordó, benne régi könyvek", majd később: „egy zsákban és egy verschlagban hasztalan iratok".

89 Ezek az adatok teljesen egyértelművé teszik, hogy évtizedek alatt igen tetemes mennyiségű írott anyagot halmoztak fel a családon belül az egyes generációk a gazdasági nyilvántartások vezetésekor.

90 A „régi könyvek" minden bizonnyal a korábbi évtizedekben többé-kevésbé folyamatosan vezetett különféle lajstromok és gazdasági nyilvántartások lehettek, a „hasztalan iratok" pedig valószínűleg a különféle, aktualitásukat vesztett nyugták, szerződések, gazdasági ügyekkel kapcsolatos levelek lehettek, és ezért váltak a leltározók szemében „haszontalanokká". Ezek későbbi sorsáról nincs tudomásunk. Az iratok súlyos pusztulásai ellenére a másfél évszázad alatti gazdálkodásnak folyamatos bemutatását elfogadható szinten mégis lehetővé teszik részben a város nyilvántartásai, részben pedig a család tagjainak végrendeletei és a reformkor vége felé keletkezett két vagyonbecslés. Szerencsénkre a hagyatéki per irataihoz hozzácsatolták azt a kötetet, amelyet Ladányi III. Gergely vezetett életének utolsó éveiben, és amelyben halála után felesége folytatta a különféle gazdasági jellegű feljegyzéseket. Ezen kívül rendelkezésünkre áll a halála után egész vagyonáról felvett hivatalos leltár, végül a halálát követő második évben végzett árverések hiteles jegyzőkönyve. A korábban már említett és hasznosított iratokkal együtt ezek mindenképpen alkalmasak arra, hogy ennek a családnak a gazdálkodásáról tárgyilagos képet lehessen alkotni és bemutatni, sőt némely ágazat alakulásának felrajzolására is mód nyílik. Magyarországi viszonyok között egy jelentősebb gazdaságtörténeti folyamat bemutatása sajnos nemcsak családi kereteken belül jelent igen komoly gondot. Nem alaptalan az az állítás, hogy a magyar állattenyésztésre az 1600-as évek végéig jóformán csak a fennmaradt adománylevelekből, valamint a hazai és a külföldi leírásokból tudunk nagyon szórványos és igen hézagos adatokat összegyűjteni.

91 Szerencsénkre lényegesen több forrás és adat maradt ránk a következő századokból, amelyek alapján már nemcsak néhány adatot, epizódot tudunk kiemelni, hanem a család gazdaságának fejlődési folyamatát is viszonylag pontosan nyomon tudjuk követni. Különösen a XVIII. század derekától vannak egyre bőségesebb forrásaink. Kecskemét esetében is vigasztalóan bővülnek az ilyen irányú iratok. Ezek alapján a közelA Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában kilenc családtól maradt fenn irat az 1848 eötti időszakból. Kb. hasonló számban vannak azok a személyek is, akikßl maradt ránk e korból csekély mennyiségű irat. Sajnos csak a tárolóeszközök becsült értékéről maradt fenn pontos feljegyzés, a bennük tárolt felbecsülhetetlen forrásértékű anyag sorsáról semmi. A hordót 30 krajcárra, a zsákot és verschlagot 10 krajcárra értékelték. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I. 11. /y. Tekintettel arra, hogy a hagyatéki per során a család nagy értékű házát a város még az 1850-es években megvásárolta, szinte biztosra vehetö, hogy a padlásra felrakott, értéktelennek tartott iratok már akkor elpusztultak. Mindezt megerősíti az a tény, hogy több más családtól is maadt fenn kisebb-nagyobb mennyiségű gazdasági jellegű feljegyzés, nyilvántartás. Pl.: a Balásfalvi Kiss család, a Banó család, a Sárközy család, a Szeles család iratai, Szentkirályi János feljegyzései stb. SZILÁGYI Kálmán, 1983. 95.