Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

valamelyest most is segítségünkre lehetnek. Bár ezek sem tartalmazzák érthetően a gazda teljes vagyonát, hanem csak az adószedő által rögzített értékeket, biztosak lehetünk abban, hogy legalább akkora vagyona, termőképes területe valóban volt. Az adókönyvek tanúsága szerint az adószedő 117 pozsonyi mérő búzát, 150 pozsonyi mérő árpát és 50 pozsonyi mérő zabot vett nála nyilvántartásba. Ez kétségtelenné teszi, hogy foglalkozott kiterjedt gabonatermesztéssel is. Ez a mennyiség nem teremhetett az említett „kertecskében". Bár a végrendeletében nem utalt élőföldjének, szántójának öröklődésére, nyilvánvaló, hogy nem volt saját „pénzes kertje". Adóalapjai között viszont megtaláljuk, hogy egy fél „városadománya kerten" gazdálkodott. Az ún. „pénzes kertek" az egyes gazdák tulajdonában voltak, mivel pénzen vásárolták meg azokat még a XVII. században. „Városadománya kert"-et a megfelelő igaerővel rendelkező gazdák kérhettek, kaphattak a várostól megművelésre. Ezek éppúgy állandó jelleggel az egyes gazdák használatában maradtak, mintha saját tulajdonuk lett volna, csak értük bizonyos összegű bérleti díjat kellett fizetniük, illetve ennek arányában részt kellett vállalniok a város közterheiből. Ettől a bérlettől a tanács csak akkor fosztotta meg a gazdát, ha érdemtelenné vált arra, más szóval nem tett eleget közterheinek, vagy másnak adta azt bérbe. Természetesen tiltotta ezek egymás között történő elcserélését is.

66 Ezeket gyakorlatilag örökölni is lehetett. A hasonló örökség általában a fiúkra szállott, valószínűleg azért nem tett róla említést végrendeletében.

67 Ezeknek a kerteknek a méreteit nem rögzítették. Korábban, amikor még bőségesen volt szabad föld a város határában, egy-egy gazda akkorát foglalt magának, amekkorát fel tudott törni, igavonóival és családjával meg tudott művelni. Ezek a kertek később a családtagok között osztódhattak. Ladányi Gergely állatállománya is számottevően gyarapodott. A jelentős szántó megműveléséhez 1757-ben már tíz ökör és négy ló állott rendelkezésére. Még figyelemreméltóbb a baromba kivert szarvasmarha-állományának növekedése: ekkor már 42 állat után kellett adóznia. Ugyancsak kiemelkedően bővül juhállománya is. A 170 megadóztatott juh nem fedi a valóságot, mivel a juhok esetében csak az ivarérett tenyészállatokat vették nyilvántartásba. Nem tüntették tehát fel a toklyókat és a bárányokat. Ezen túlmenően itt történhetett meg leginkább a letagadás. Nyilvánvaló hogy legalább háromszáz juha lehetett ebben az esztendőben. Mindezeken kívül említést kell tennünk a nyolc maglósertéséről is. Ezek alapján gazdasága a nagyon figyelemreméltó gabonatermesztésből, az átlagon mindenképpen felüli szőlő- és gyümölcstermesztésből, valamint állattenyésztésből állott. Talán nem is kell a figyelmet felhívni arra, hogy ekkora gazdaságra, ekkora vagyonra (ritka kivételtől eltekintve) a leggazdagabb falusi jobbágy sem tehetett szert mégoly szorgos élet alapján sem. A városi tanács évi adókivetése alapján 22 forintot és 15 krajcárt kellett fizetnie. A szabadalmas mezőváros társadalmában elfoglalt helyét jobban tudjuk érzékelni, ha néhány statisztikai adatot segítségül hívunk. 1757-ben Kecskeméten 2872 háztartást vettek nyilvántartásba az adóösszeírók. Közöttük mindössze 22 volt a nemes, akik a családfők 0,8%-át alkották. Őket sem kezelték külön, hanem a többi gazdával együtt vették nyilvántartásba. Csak nevük mellett rögzítették nemes voltuIVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991. 181. Amennyiben fia és felesége nem tudna békességben élni, „...Kecskeméten bevált szokás szerént mindennek a negyedit..." kapja. Általában a javak nyolcadára tarthatott jogot a feleség.