Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

kat. A háztartások több mint kétharmadát gazdák alkották. Vagyoni tagozódásukat a következő néhány adat érzékelteti. Legnagyobb számban voltak az ún. törpegazdák, akiknek a száma 945 volt. Ők a személyükre kivetett adón kívül legfeljebb egy dícával, azaz három rénes forinttal voltak megterhelve. Ide tartozott pl. Kökény Ferenc is, aki felnőtt családtagjai után fizetett adón túlmenően 2 rénes forintot és 39,5 krajcárt fizetett háza, két jármos ökre, két tehene, egy akó bort termő szőlője és egy kisebb kertje után. Kisgazdának minősíthetjük azokat, akik a személyi adókon kívül 3-6 rénes forint adó fizetésére voltak kötelezve. Ebben a vagyoni rétegben 558 családfő volt. Ezek között találjuk pl. Pap Istvánt is, aki egy ház, 4 jármos ökör, 1 kocsis ló, 3 tehén, egy 15 akó bort termő szőlő, valamint 12 fertály búza, 6 fertály árpa és 10 fertály zab után összesen öt rénes forint adót fizetett.

68 Középgazdának nyilvánítható az a családfő, akit személyi adóján kívül három díca-val terheltek meg, azaz 6-9 rénes forint fizetésére volt kötelezve. Számuk egy igen jelentős falu, illetve kisebb mezőváros lakosságával ért fel: 263 családfő. Ebbe a vagyoni rétegbe sorolható pl. Szeles Gergely, aki egy ház, egy kis kert, 4 jármos ökör, 2 kocsis ló, 9 szarvasmarha, egy 15 akó bort termő szőlő, valamint 12 fertály búza, 7 fertály árpa és 12 fertály zab után adózott. Ezen vagyonára 7 rénes forintot és 27 krajcárt vetettek ki rá. A mezőváros legvagyonosabb rétegét a nagygazdák alkották, akikre három dícánál nagyobb terhet hárítottak, azaz kilenc forintnál többet fizettek a személyi adókon kívül. Kecskemét XVIII. századi gazdasági gyarapodására jellemző, hogy ebbe a kimondottan gazdagnak mondható paraszti rétegben is 233 család található! Miként láttuk, a kb. két forint összegű személyi adóval együtt Ladányi Gergelyre 22 rénes forintot vetettek ki, tehát mindenképpen a gazdag parasztok közé kell őt sorolnunk. Azonban az ő vagyona távolról sem volt kiemelkedő az akkori Kecskemét társadalmán belül. Nagy János pl. valóban a kiemelkedő vagyonos gazdák közé sorolható, akire az adószedők három munkaképes személy után kivetett adón kívül 48 rénes forintot és 10 krajcárt vetettek ki. Ezt a kisebb vagyonnal felérő összeget egy ház, egy egész pénzeskert, két szárazmalom, 16 jármos ökör, 4 kocsis ló, 137 szarvasmarha, 95 méneses ló, 650 tenyészjuh, három olyan szőlő, amelyek 85 akó bort teremtek, 46 fertály búza, 23 fertály árpa és 130 fertály zab, illetve köles után vetették ki. Ennek alapján láthatjuk, hogy a családi vagyon szerkezete a három évtized alatt nem változott, de minden területen jelentős bővülést állapíthatunk meg. Külön is érdemes felhívni a figyelmet részben a szarvasmarhatenyésztésen, részben pedig a juhászaton belüli erőteljes növekedésre. Erre azért van szükség, mivel ekkor még ez a két ágazat csekély munkaerő igénybevétele mellett termelte a legnagyobb jövedelmet. Azt is mondhatjuk, hogy ezeknek volt legszámottevőbb rétegképző erejük. * Miként korábban utaltunk erre, Boldizsár lévén a családban az egyetlen fiú, ő örökölte atyja vagyonának nagyobb részét. Az ő gazdálkodását minden bizonnyal több tényező zavarta mint apjáét. Egyrészt utalnunk kell arra, hogy ezekben az évtizedekben válik egyre nyomasztóbbá a puszták, a legelők megszerzéséért folytatott A fertály a XVII-XVIII. században ezen a tájegységen belül használt gabonaürmérték. Nagysága kb. 180-200 liter volt. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1985/d. 242-246.