Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA: BETYÁROK KECSKEMÉT KÖRNYÉKÉN AZ 1848/49. ÉVI SZABADSÁGHARC UTÁN

Rádaynak nagy szüksége volt munkája során a katonaságra, ezért írta Kecskemétre a következőket: „... A katonaság beszállásolása és ellátása, valamint az azok számára a szolgálat érdekében szükségelt előfogatoknak lett megtagadása iránt több oldalról érkezvén hozzám panasz, azon körülménynél fogva, hogy a közbiztonság érdekében működő közegeknek és így természetesen a katonaság tekintélyének megóvása most kiválóan kötelességünk, mert ellenkező esetben ép a közbiztonság érdeke szenvedhetne alatta. Felhívom a város közönségét, hogy az alattas közegeket a katonák jogos igényeinek minden halogatás nélküli teljesítésére erélyesen utasítani, előforduló egyes esetekben a legszigorúbb vizsgálatokat megtétetni és a tetteseket példásan megfenyíttetni múlhatatlan kötelességének ismerje."

78 Szegeden a bírósági eljárás közben tovább folyt. Az aradi delegált törvényszék új módszert alkalmazott, a szóbeliséget kívánta érvényre juttatni, s ezt az elvet a félbe maradt nagy kecskeméti perre is alkalmazta. Az írásbeli perbeszédek folytatását szóbeli perbeszédek váltották fel. A tárgyalás úgy történt, hogy a bíróság előbb fölolvastatta a perbe már beírt vád- és védőbeszédeket, minden egyes esetben maga elé állíttatta azokat, akik abban vádolva voltak. Amikor valamelyik vádlottnak utolsó esetére került sor a királyi ügyész élőszóval összegezte a vádat, s megtette indítványát a büntetés iránt, melyre a védő szintén élőszóval válaszolt. így történt az átmenet az írásbeli perről a szóbeli tárgyalásra.

79 A Pest Megyei Törvényszék kivonulása után úgyszólván gazdátlanokká váltak a megkezdett nagy bünperek. Az új - aradi - bíróság tagjai tájékozatlanul álltak az óriási anyaghalmaz előtt. Egy összekötő kapocsra volt szükség és ezt töltötte be Edvi Illés Károly, akit az igazságügyi miniszter vezető királyi ügyésszé nevezett ki a szegedi várba. (1873 tavaszáig, az egész eljárás végéig folytatta itt a Pest Megyei Törvényszékkel megkezdett munkáját.) Állandóan 8 törvényszéki bíró, néhány jegyző és 5 ügyészségi tag foglalkozott a perek feldolgozásával. A tárgyalások napról napra szakadatlan folytonosságban követték egymást. Kecskeméten 1872-ben, az ide kiszállt aradi törvényszék Bodroghy István királyi törvényszéki bíró tanácselnök büntetőtanácsa hozott ítéletet a monstre bűnügyben. A tanács 83, Kecskemét környékén elkövetett bűnügyet tárgyalt, melynek 30 vádlottja volt. (Ez a szám nem hü kifejezője a bűnügy méreteinek, mert mintegy 50 betyár „időközben elhalt" - főleg az üldözések során.) A tárgyalás 1872. augusztus 23-án kezdődött, s ítéletet szeptember 21-én hirdettek.

80 A nagy bűnbandák egymásután kerültek sorra. A kecskemétieket követte a bácskai, a szabadkai, szegedi, csanádi és aradi betyárbandák tárgyalása. Elvétve egyes önálló bűntetteket is tárgyaltak. A vádlottak többsége azonban egy-egy nagyobb bűnszövetséghez tartozott. BKMÖL IV. 1621/b 52/1871. sz. irat. Edvi Illés Károly szerint 1872-ben ez még merész újításnak számított, amire a szükség kényszerítette a bírákat, és erre egyelőre csak a szegedi várban működött delegált bíróság határozta el magát, később azonban a régi írásbeli pereket az ország többi bíróságánál is a szóbeli váltotta fel. EDVI ILLÉS Károly, 1923. április 19. 4. Kecskeméti Közlöny, 1928. április 27. (96. sz.) 2.