Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

Ladányi István II. Gergely első házasságából származó idősebbik fia 1781 táján született. A vallásos családi környezet, a családi hagyományok és a piarista iskolai tanulmányok hatása egyaránt közrejátszhatott abban, hogy egyházi pályára lépett. Teológiai tanulmányai után káplánként a váci egyházmegye több településén szolgált. Az egyház szokásainak, rendtartásának megfelelően, a kellő tapasztalatok megszerzése után Izsák mezőváros katolikus plébánosa lett. Apja végrendeletében figyelemre méltó vagyont érő pénzösszeget hagyott számára, azzal a kikötéssel, hogy annak kamatát felhasználhatja, de halála előtt annak csak kisebb részéről dönthet, nagyobb részét halála után öccsei számára kell átengednie. Ladányi Sándor II. Gergely első házasságából származó kisebbik fia. Az 1780-as évek első felében születhetett. Az apa foglalkozása, vagyoni és társadalmi helye alapján nem lehet meglepő, hogy gyerekei iskoláztatására nagy gondot fordított, és legalábbis a fiúkat értelmiségi pályára kívánta irányítani. Éppen ezért Sándor szintén nem csak a helyi piarista iskolában sajátíthatta el a felsőbb tanulmányokhoz szükséges alapokat, hanem megkapta azt a lehetőséget, amit korábban apja, és ő is jogi tanulmányokat végezhetett, majd ennek sikeres befejezése után ugyancsak Kecskemét város alkalmazottja lett. Lényegében ugyanazt az utat járta be, mint apja. Annak rendkívüli tekintélye, a szenátusban betöltött meghatározó szerepe érthetően segítette őt hivatali útján. Már vicenótáriusként biztos egzisztenciához jutott. Ilyen minőségben, minden bizonnyal a családi elvárásoknak is engedelmeskedve, sokat tett az 1809. évi insurrectió szervezése érdekében. Atyja biztosította számára az anyagi feltételeket ahhoz, hogy a legkülönb felszerelésekkel el legyen látva. A család nagy örömére a Pest megyei egység kapitányának helyettese lett. Az év augusztus 25-én a főhadnagyi rangban lévő Ladányi Sándor Sima Szabó József közvitéz érdekében járt közre a város tanácsánál. Mivel az szükséget szenvedett, a tanács 10 forintot utalt ki számára, továbbá egy pár csizmával és egy pár fehérneművel segítette. Közreműködésének köszönhetően a város a többi insurgens közvitéznek is juttatott fejenként 5-5 forintot.

53 Ügybuzgalmában még jegyzői stallumáról is lemondott, de a tanács azt nem fogadta el. Úgy látszik, nem érezte terhesnek a katonai szolgálatot, mivel lemondását néhány hónappal később ismételten felajánlotta a városnak. Minden bizonnyal szenátor apja is közrejátszhatott a tanács 1809. október 22-i megismételt döntésében: a vármegyei lovas insurgens sereg „secund kapitányának" a „haza védelmében kimutatott jeles viseletére nézve újólag nem fogad el, számítván az insurrectió szétoszlásával nótáriusának szolgalatjára".

54 Visszatérve a hivatali teendők közé, megházasodott, és apja azonnal biztosította számára a családalapítás anyagi feltételeit. Egy kisebb vagyonnal felérő összegért, több mint háromezer forintért vásárolt számára egy házat hatalmas telekkel, a város közepén. Ezen túlmenően egy öt pászIVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1998. 426-427. Uo., 428.