Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

tából álló szőlőt, Városföldön 60 hold szántót, Ürbőn

55 egy újabb, ennél is nagyobb birtokot juttatott neki. Ezzel ő maga is a város gazdagabb birtokosai közé lépett. Az insurrectió szervezése terén kifejtett szorgoskodása, figyelemre méltó katonai beosztása saját képességére és rátermettségére is ráirányította a figyelmet. Aligha kétséges, hogy a város tanácsa ettől kezdve már nem apja tekintélye alapján kezelte, hanem saját érdemeit és felkészültségét értékelte hivatali munkája során. Amikor pedig kellő tapasztalatokkal rendelkezett, és szakmai felkészültségét már több területen is megfelelően igazolta, még apja életében a főjegyzői székbe került. Ilyen indulás után nem lehetett kétséges, hogy további komoly emelkedés vár rá a hivatali ranglétrán. Apja halála után néhány évvel már a legfelső fokra jutott, a főbírói feladatkör ellátására is méltónak találta a szenátus. Első alkalommal 1822-ben választották e tisztségre, majd 1824-ben és 1826-ban is betöltötte ezt a hivatalt. Közel másfél évtizednyi szenátori feladat ellátása után az 1839-41 közötti években újból főbíró lett. Tehát ebben a legmagasabb beosztásban kétszer annyi évet töltött el, mint apja.

56 Szenátorként évtizedeket át állott a város szolgálatában, és következetesen védte annak érdekeit. Bár apja az ő számára is megszerezte a nemesi címet, amikor a Balázsfalvi Kiss família olyan követelményekkel állt elő, amely a város jogi és anyagi érdekeit sértette, és a családfő „... az egész nemzetsége nevében oda nyilatkoztatta magát, hogy ezen város kebeliben bírt vagyonától mint földesúr, semmiféle adót nem vállalhat..." a tanács részéről Ladányi Sándor, a választott közönség részéről pedig Kovács Gergely lépett fel, hangsúlyozva, hogy „... nevezett úrnak ezen városban lévő földesúri jussát azon oknál fogva, mivel annak eleji még mint parasztok bírták maradékinak birtokát..." figyelembe venni nem lehet.

57 Ladányi III. Gergely Ladányi II. Gergely második házasságából származó egyetlen fiú volt. Apja 1816-ban kelt végrendeletében rögzítette, hogy „... mostan Pesten első esztendőben phylosophiát tanuló 17-dik esztendőben fordult ... fiacskám...". Tehát minden bizonnyal 1799-ben született. Alsófokú tanulmányait a családi hagyományok alapján a helybeli piaristáknál végezte. A harmadik, a családon belül a legkisebb fiú érthetően élvezhette atyja minden támogatását, aki joggal várhatta, hogy az két bátyja nyomdokaiba lépve az értelmiségi-hivatalnoki pályán fogja bővíteni a családi érdemeket. Biztos adatok hiányában csak valószínűsíthetjük, hogy ő is jogi képzést kapott. Lehetséges, hogy tanulmányait atyja halála után közvetlenül befejezte, vagy talán abbahagyta. Elgondolhatjuk, milyen óriási kihívás lehetett számára, hogy az édesanyjának, a húgának és a neki hagyott szerteágazó és igen nagy vagyont, gazdaÜrbő puszta ma Bugyi községhez tartozik (Pest megye). Gazdaként nem tudta atyja nyomdokait olyan eredményesen követni, mint hivatalnokként. Legalábbis erre utal az, hogy 1844-ben mint tanácsnokot a választott közösség felszólította, hogy a vele szembeni csődeljárás miatt a törvény értelmében mondjon le hivatali beosztásáról. BKMÖL IV. 1504/c Kecskemét Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok. (A továbbiakban: IV. 1504/c) 176. 1844. 172. t. sz. BKMÖL IV. 1503/a Kecskemét Város Választott Közösségének iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. (A továbbiakban: IV. 1503/a) 1833. november 4-i ülés jegyzőkönyve. A Balázsfalvi Kiss családdal a városnak igen hosszú és kellemetlen vitát kellett ez ügyben folytatnia. A városban élő nemes famíliák mindegyikére vonatkozott ez a megállapítás.