Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - BODÓCZKY LÁSZLÓ: A MAGYARORSZÁGI ÍTÉLŐTÁBLAI RENDSZER TÖRTÉNETE

A bírósági szervezet korszerűsítésének és a központi felsőbb bíróságok átalakításának igénye már I. József uralkodása idején felmerült. Már ekkor igazságszolgáltatási reformról beszéltek. A fentiekre figyelemmel erre nagy szükség volt. Az 1708-as országgyűlés elé az uralkodó javaslatot terjesztett, amely többek között az ítélkezés gyorsítását sürgette. Az eredménytelen kísérlet után az országgyűlés jogi bizottsága 1715-ben összeállított javaslata alapján az 1723-as országgyűlésen fogadták el a bírósági rendszer rendi korszakbeli legradikálisabb reformját. A jogi bizottság javaslata állandósítani, gyorsítani és hatékonnyá akarta tenni a bírósági szervezetet. Ez a nemesség tetszését nem nyerte el, mert erősen korlátozta a megyei törvényszékek hatáskörét. Ennek ellenére az előterjesztést az országgyűlés elfogadta. Az 1723. évi XXIV-XXVI. és a XXX-XXXI. törvénycikkek szabályozták a felső bírósági rendszert. A Kúriában továbbra is két bíróság: a Hétszemélyes Tábla és a Királyi Tábla maradt. Jelentős változás, hogy most már mindkettő állandóan működő bírósággá vált. Mindkettő társasbíróság volt állandó tagokkal. A Hétszemélyes Táblabíróság másodfokú, illetve harmadfokú bíróság lett. Ez a testület lett a Legfelsőbb Bíróság, melyet II. József a magyar jogszolgáltatás központi szervévé, felügyeleti hatóságává tett meg. A táblabíróságok állandó székhelye Pesten volt. A Hétszemélyes Tábla 21 tagból állt, a világi és egyházi főurakon kívül a birtokos nemesek is tagjai voltak. Tanácsban ítélkeztek, a határozat meghozatalához 11 tag jelenlétéhez volt szükség. A Királyi Tábla 26 tagból állt: vegyesen főpapi, főúri, illetve köznemesi ülnökökből, akikhez az alnádor, az alországbíró és 4 ítélőmester járult. Az ítélkezéshez 9 tag jelenlétéhez volt szükség. A törvény legnagyobb jelentősége mégis az, hogy megszüntette a rossz hírű vándorbíráskodást és helyette létrehozta - a magánjogi ügyekben illetékes - kerületi táblákat. Ezzel 4 új királyi bíróság alakult, székhelyei: Nagyszombat, Kőszeg, Eperjes, Nagyvárad, majd 1725-től Debrecen. A kerületi táblák elnökből és 5-6 rendes, valamint több rendkívüli ülnökből álltak. A Kollégiumokban ítélkeztek és az elnökön kívül legalább 3 tag jelenlétére volt szükség. A határozat meghozatalához mindkét bíróságon egyszerű szótöbbség kellett. Azáltal, hogy mindkét Táblabíróságnak állandó tagjai lettek ezzel kialakult a hivatásos bírói kar. Az 1848-as áprilisi törvények a központi bírósági szervezetet alapvetően nem érintették. Annyi változás volt mindössze, hogy a megszüntetett kancellária helyett a Kúria feletti felügyeletet az Igazságügyi Minisztérium látta el. (1848.VII. törvénycikk) A szabadságharc leverését követően az 1849. november 10-én kihirdetett Bírósági Szervezeti Pátens megszüntette a magyar felsőbíróságokat, a hatáskörükbe tartozó ügyekben az Osztrák Császárság Legfelsőbb Bírósága a Bécsben székelő Óbester Gerichtshof járt el. Ennek a volt Hétszemélyes Tábla több bírája is tagja lett.