Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - BODÓCZKY LÁSZLÓ: A MAGYARORSZÁGI ÍTÉLŐTÁBLAI RENDSZER TÖRTÉNETE

A Királyi Kúrián belül működő bíróságok: - a királyi jelenlét bírósága: nádor, városispán, országbíró - a királyi különös jelenlét bírósága: 1280-tól működik, élén a főkancellár állt - királyi személyes jelenlét bírósága: másodfokú szerepköre volt, a nádor és az országbíró által hozott ügyekben járt el. A király személyes képviseletét a főkancellár látta el, akit később királyi személynöknek neveztek. - A király saját személyében történő bíráskodása. Elsősorban hűtlenségi perekben járt, valamint az örökös grófok csak a király bírósága előtt feleltek tetteiként. Az ítélet meghozatalában a királyi nagytanács működött közre. A fenti bíróságok nem voltak állandó jelleggel működő szervezetek, hanem időszakonként ítélkeztek, illetve a tanácsok tagjai sem voltak állandóak. A bíróságok élén a XV. században az „ország rendes bírái" álltak: a nádor, az országbíró, a kancellár és a személynök. A Kúriába vitt perek számának megszaporodásával már Zsigmond uralkodása alatt szükségessé vált az ad hoc jellegű ítélkezés helyett állandó jelleggel működő bíróság létrehozása. Ez maga után vonta állandó tagok választását is. Végül I. Mátyás 1458-ban rendelte el a Kúriában az állandó bíráskodást. Az így kialakított bíróságot tabula regia judicáriának, vagyis királyi ítélőtáblának nevezték. A Királyi Tábla gyakorlatilag egyesítette az eddigi kúriai bíróságokat, amelyeket a nádor, az országbíró és a személynök vezetett. A Királyi Tábla szervezetéről Mátyás 1486. LXVIII. törvénycikke és a Jagellókori törvénycikkek rendelkeztek. A Királyi Tábla I. és II.fokú bíróságként működött. I. fokon hatáskörébe tartoztak mindazon ügyek, amelyek nem tartoztak a megyei törvényszékek hatáskörébe, valamint az alsófokú bíróságok fellebbezett ügyei. A tábla személyzetéhez tartozott még három egyházi főméltóság, három báró és 14 jogban járatos nemes. Ezek választás útján kerültek a táblára. Az ülnököket az országgyűlés választotta három évre, akik ezért fizetést kaptak. A Habsburg-korszakban - mivel a király nem Magyarországon székelt - I. Ferdinánd 1535-ben létrehozta a hét személyből álló bíróságot, melynek élén a távollévő királyt helyettesítő nádor, illetve a királyi helytartó, vagy helyettük az országbíró állt. Ezt a bírói testületet az 1715. évi XV. törvénycikkben Hétszemélyes Táblának nevezik el. Az évek során a Hétszemélyes Tábla emelkedett az első helyre, és a királyi személynök elnöklete alatt ítélkező királyi tábla vele szemben hatásköri alárendeltségbe került. A Hétszemélyes Tábla csak fellebbviteli fórum a Királyi Tábláról felkerült ügyekben, míg a tábla mind I., mind II. fokú hatáskörű bíróság volt. így a Kúriában két bíróság működött, a Királyi Tábla állandóan, míg a Hétszemélyes Tábla csak esetenként. A XVI. század második felétől kezdve azonban a központi bíráskodás rendszertelenül működött, voltak időszakok amikor nem ítélkeztek. Az 1708-as ún. Labanc Országgyűlés kénytelen volt felpanaszolni, hogy 1650-től a Királyi Tábla 50 éven át nem intézett el pereket. Ez a megyei bíróságok hatáskörének növekedésére, másfelől az ítélőmesteri vándorbíráskodás kialakulására vezetett. Elsősorban ezen utóbbiak hibái, valamint a központi bíróságok működésképtelensége tették szükségessé a XVIII. század elején a központi bíróságok állandóvá tételét.