Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - BODÓCZKY LÁSZLÓ: A MAGYARORSZÁGI ÍTÉLŐTÁBLAI RENDSZER TÖRTÉNETE

BODÓCZKY LÁSZLÓ A MAGYARORSZÁGI ÍTÉLŐTÁBLAI RENDSZER TÖRTÉNETE A magyar bírósági szervezet kialakulása az államalapítással kezdődött és hosszú fejlődés eredményeként érte el a mai formáját. A fejlődést alapvetően a gazdaság fejlődése és az ez alapján kialakult társadalmi rétegződés, illetve ezen rétegek politikai küzdelmeinek, valamint - bár ez meglepőnek hathat - az érkezett és a folyamatban lévő ügyek száma alakította és befolyásolta. Az ítélkező tevékenység az emberi civilizációval együtt jelent meg. Ennek ékes bizonyítéka Homérosz hőseposzából, az Iliászból maradt fenn, amely mintegy négy és félezer évre visszatekintve beszámol egy perről, amely emberölés miatt, nyilvánosan - a nép részvételével - a piactéren zajlott. Bírák ítélkeztek és ezért pénzt kaptak. Az is kiderül, hogy a vérbosszút már felváltotta a váltságdíj. A honfoglalást megelőzően, majd azt követően az államalapításig az ítélkező tevékenységet a fejedelem mellett a gyula és a horka végezte. Minderről Bíborbanszületett Konstantinnál található írásbeli emlék. Az államalapítás időszakában uralkodó felfogás szerint az uralkodót tekintették a törvényhozó és jogszolgáltató hatalom legfőbb forrásának és gyakorlójának. Minden bírói hatalmat tőle származtattak akár személyesen, akár megbízásából más gyakorolta azt. Jogszolgáltató hatalma kiterjedt az egész országra és annak minden lakosára. Szent István teremtette meg az ítélkezési rendszer szervezési alapjait mind központi, mind vidéki viszonylatban. Az ítélkező tevékenység a királyi udvarban a kúriában folyt, ez hosszú ideig Visegrádon, majd Budán állandósult. Szent István rendkívül fontosnak tartotta ítélkező tevékenységét, Imre fiához írt intelmeiben is megszabta azokat az erényeket, melyekkel az ítélkező tevékenységet folytatónak rendelkeznie kell: „Ha olyasvalami kerül eléd, melyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes." A király döntéseit a királyi tanács meghallgatása után hozta meg. A Királyi Kúriában folyó bíráskodás körében már az Árpád-házi királyok alatt önálló szerephez jutnak az ország nagy bírái, a nádorispán, udvarbíró és az udvarispán, akik a király akadályoztatása esetén járhattak el. Szent István megteremtette a vidéki bíráskodás intézményeit is: a királybírák (billogosok) és megyésispánok, valamint a községi elöljárók személyében.