Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - ERDÉLYI ERZSÉBET: A POLITIKUM TÉRHÓDÍTÁSA A KECSKEMÉTI UTCANEVEKBEN

És ez mind igen szépen van így. Hanem hát, minek tagadnánk, hogy Ázsiából jöttünk, hogy egy kis ázsiai állapot nélkül itt sem lehetünk el. Mint a vadak, a homlokunkat kifestjük, hanem a lábunk mez nélkül van. Szépítünk ott, hol annélkül is megjárja, hanem a rútat eltakarni - nincs érzékünk. Midőn azon elv kimondatott, hogy amennyire lehet, a régi utca-nevek megmaradjanak, mint fentebb is emiitettük, azért, hogy nagy zavar ne álljon elő, gondolhatta-e valaki, hogy oly mereven vitetik keresztül, mely szerint még oly utcanevek is megmaradjanak, melyek az ízlést mélyen sértik. Ha valaki meglát a postán egy ilyen levelet: „N. N. úrnak, Kecskeméten, a „Csirke utcában", a „Tehén", „Tyúk", „Bika utcában", kétségkívül Ázsiában keresné Kecskemétet, ha nem tudná, hogy a magyarok Európába költöztek, s valami kis községnek gondolná, ha olyan „hírős város" nem volna. E nevek megjárták eddig, mert a nem igen válogatós népköltészet teremtette, avagy a régibb korból való maradványok, de hogy ezeket hatóság sanctionálja, s hogy erről még vörös alapon fekete betűkkel egy frt. 20 kros bizonyítványokat öntessen és függesztessen ki, a vaskalap kétségtelen bizonyítéka. Volt alkalmunk látni Budapest szabályozási tervének térképét s mondhatjuk: hogy bizonyosan nem lett volna nehéz munka 10-20 kiküszöbölendő utca névre nézve azon szellemes munkában példát keresni, ha már a magunk emberségéből ki nem tellett. Ugyanazon tervezetben láttuk, hogy a még nem létező városrészek utcáinak is van már neve, míg nálunk a nemsokára kinyitandó új utcáknak sem adatott név. így tehát ezen intézkedés is marad fél és félszeg, mint minden egyéb, amit csak felmutathatunk. Olyan nehéz az a vaskalap, hogy nem bírjuk leemelni a fejünkről, s nincs egy lépésünk a modern felé, hogy a lábunkhoz tapadó sarat oda is el ne vigyük. (Kecskemét 1879. július 27.) A milleniumra Az egyes városok, sőt kisközségek is tervezgetnek, gondolkoznak, hogy a közelgő ezredéves ünnepet hogyan, miképen ünnepeljék meg saját otthonukban, mi módon örökítsék meg e ritka s kivételes ünnepet legméltóbban. A helyi sajtóban nálunk is több életrevaló eszme pendíttetett már meg a melyek természetesen még megbeszélés tárgyát képezendik. Egyet azonban, tudtommal, legalább mostanában senki sem említett, a melyre tehát ezennel bátorkodom felhívni az illetékes körök becses figyelmét. Nem valami nagy szabású, sőt kicsinyesnek látszó dolog, de éppen ezért könynyen is kivihető, egy kis áldozattal könnyen megvalósítható. Értem a „tizedeinket" és az utcáink elnevezését. Még az iskolás gyermekek előtt is abszurdumnak tűnik fel, hogy Kecskemét város tizenegy részre van felosztva és mégis egy-egy részt tizednek nevezünk. Mi már tanítók jó részt kerületeknek tanítjuk, illetőleg neveztetjük a város egyes részeit; de véleményem szerint csak akkor fog ez a képtelen s merőben helytelen elnevezés