Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - ERDÉLYI ERZSÉBET: A POLITIKUM TÉRHÓDÍTÁSA A KECSKEMÉTI UTCANEVEKBEN

rendelkezés 7. §. 5. bekezdése lehetőséget adott arra, hogy a városokban a helyi tanácsok saját rendelettel határozzák meg az utca- és településrészneveket, valamint a házak számozásának részletes szabályait. Három szerv részére szabják meg a teendőket: a Végrehajtó Bizottság hatáskörébe tartozik az utcák elnevezése; az Igazgatási Osztály feladata az utcaelnevezések döntésre való előkészítése, az utcanévjegyzék folyamatos vezetése, valamint a tájékoztatás a változásokról; a Műszaki Osztály pedig a névtáblák beszerzéséért, folyamatos pótlásáért felelős. A egységes szerkezetbe foglalt minisztertanácsi és a helyi tanácsrendelet sok pozitívumot tartalmazott, de hibáktól sem mentes. - Definiálják az utcanév fogalmát, szerkezetét, de mind az előtagok, mind az utótagok esetében leszűkítik a lehetőségeket. (Az azonos előtagok kizárásával tulajdonképpen a homogén névbokrok szűnnek meg, az utótagok választhatósága pedig 11 utótagformára redukálódik. A felhasználható utótagok az alábbiak: út/útja, utca, köz, tér/tere, körtér, körút, sugárút, park, sétány, fasor, sor. A városrészek elnevezésében a bel- és külterületi utótagfajták keverednek: hegy, város, falu/falva, telep, dűlő.) - A névadók körét látszólag kiszélesítik, demokratikusabb alapokra helyezik: „Az utcanévre vonatkozó javaslatot az állampolgárok, elsősorban Kecskemét város lakosai és a városban működő állami, társadalmi és egyéb szervek tehetnek", ugyanakkor az utcák elnevezése a Végrehajtó Bizottság hatáskörébe tartozik, tehát gyakorlatilag a politikai akarat hordozója változatlanul. Ez abban is megnyilvánul, hogy a tanácsrendelet 6. §: „Utca nevezhető el" kezdetű 1. bekezdése így indul: a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségeiről" - majd ezt követik szabadságharcosok, a tudomány és művészetek kiemelkedő alakjai, végül a Kecskemét város életében, történetében kiemelkedő közszereplők zárják a sort. - A tanácsrendelet szövegében lévő kiskapukat nem nehéz felfedezni. Ilyen volt például a 6. §. (2): „Személyről utcát elnevezni általában csak a személy halálát követő 5 év elteltével lehet." Az egyik hozzászóló máris szóvá teszi: „...kaptunk utólag egy tervet, melyben új utcák vannak elnevezve. Kérdezem, hogy Reile elvtársról hogyan történt az utca elnevezése?" A válasz: „A rendeletben megtalálható az >általában< szó. Tehát Reile elvtárs. Tehát a Reile elvtársról történő új utca elnevezéssel azért nem vártunk 5 évig, mivel a Végrehajtó Bizottság azt kérte, Reile elvtárs neve ne kerüljön ki a város szélére, hogy a városközpontban lévő új utcát nevezzünk el róla. Neve ismert, szerették őt, 12 évig volt Kecskemét város tanácsának elnöke. Az utcákat előre kell elnevezni egy területről, nem pedig a beépítés után." Majd az akkori tanácselnök így folytatja: „Egy megjegyzést szeretnék tenni. Kérdezzenek bátran, hiszen én és valamennyien félnénk attól, ha nem mernek kérdezni a tanácstagok, hiszen itt azonnal gyors választ is kapnak." De több kérdés nem volt. - A pontosítás szándéka vezetheti a rendeletalkotókat, amikor kimondják, hogy „Személyről utcát elnevezni a személy által használt eredeti családi és utónév formában kell. Személynévből csak a családi nevet alkalmazni akkor szabad, ha a névadó személy így is általánosan ismert." - A magyar nyelv védelmében: „Az idegen eredetű, nehezen kiejthető elnevezéseket lehetőleg mellőzni kell." - A félreérthetőség miatt javasolják a dátummal jelzett utcanevek kerülését. - Az egyértelműségre törekvés jeleként értékelhetjük, hogy azonos nevű utcák egy településen nem lehetnek. Megtiltják az azonos előtag használatát is, ám ezzel