Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - ERDÉLYI ERZSÉBET: A POLITIKUM TÉRHÓDÍTÁSA A KECSKEMÉTI UTCANEVEKBEN

„színtelenek és jellegtelenek" minősítés jelzi, hogy a történelmiség nem számít értéknek. Jelentősen megnőtt a személynévi eredetű előtagok megterheltsége, hiszen valamennyi új utcanév ide tartozik. (Az 1919-es Tanácsköztársaság helyi vezetői közül 10-en kaptak most utcát: Berényi Pál, Buday Dezső, Farkas Sándor, Hajma József, Halmos Lajos, Lugosi István, Reiszmann Sándor, Simon István, Szegedi Lajos, Takács György - akit Istvánra átkeresztelnek, és csak három évvel később helyesbítik.

46

) Négy esetben megváltoztatták a közterület jellegét - utcából útra, az indoklás hiányzik. Talán hozzá akarták „emelni" az utótagot az országos nagy nevü előtagokhoz? Közülük ma csak a Dózsa György út viseli ezt az utótagot. Egy évvel később, 1946. június 28-án a közgyűlés a Révész István utca nevét Hock János utcára, keresztelte át. Ő is pap volt, de az új rend szemében „szalonképesebb". Nem azért, mert a Nemzeti Szalon elnökeként is tevékenykedett, hanem mert - ahogyan az indoklásban olvashatjuk: „Hock János plébános a városnak hosszú időn át volt demokratikus országgyűlési képviselője és a városban általános közszeretetnek örvendett. A II. köztársaság megalakulása idején ő lett a Nemzeti Tanács elnöke, és ott kifejtett működésével beírta nevét hazánk történetébe. Az ő nevének megörökítésére a volt Révész István utca látszott legalkalmasabbnak, minthogy ez a Nagytemplom és a plébánia között fekszik. Ezen változtatásra való tekintettel Farkas Sándor nevét egy más alkalmas utca nevének megváltoztatásával kell megörökíteni. A Horthy Miklós tér nevét ugyanekkor Kodály Zoltáné váltotta fel. „Kecskemét nagy fia, Kodály Zoltán mindenképpen megérdemli, hogy a város ilyen módon is megemlékezzék róla."

47 Az 1948. január 28-án kelt belügyminiszteri körlevél felhívta a város polgármesterét, hogy a korszerűtlen és elavult utcaneveket változtassa meg. Erre igen jó alkalmat nyújt a szabadságharc 100. évfordulója. A Törvényhatósági Bizottság 1948. február 27-én tartott közgyűlési jegyzőkönyve így foglalja össze a körlevél lényegét: „Megjegyzi a belügyminiszter úr, hogy nem néhány utcanév elnevezésének ötletszerű megváltoztatására gondol, mindazonáltal részletesen utasítást adni nem kíván, de felhívja a figyelmet arra, hogy a helytörténeti szempontból jelentős utcanevek megváltoztatását nem tartja kívánatosnak, valamint azt sem, hogy ma élő személyekről utcák neveztessenek el."

48 Ugyanez a jelentés arról is beszámol, hogy a város törvényhatósága már a fent idézett belügyminiszteri rendelet előtt eleget tett annak a követelménynek, hogy a magyar közfelfogás gyökeres, demokratikus változását a városban lévő közterek és utcák elnevezésében is kifejezésre juttassa. Az idő rövidségére hivatkozva a Szalag utcának Farkas Sándor utcára történő átnevezésén kívül nem tesz más javaslatot, de „utasítja a város polgármesterét, hogy az összes városi közterek és utcák elnevezését vizsgáltassa felül, és az építés és szabályozási bizottság javaslata alapján egy általános rendezésre tegyen javaslatot, a belügyminiszteri rendeletben foglaltak figyelembevétele mellett." BKMÖL XXIII. 551/a Kecskemét Város Tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzi könyvek. (A továbbiakban: XXIII. 55 l/a) 3/1959. Tan. hat. BKMÖL XXI. 602/a 164/Kgy. 8219/1946. hat. Uo., 51/Kgy. 2295/1948. IV. sz.