Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

tik. Ez arra vall, hogy az okirat formába öntésében meghatározó szerepet kért magának. Az a tény, hogy a helybeli, Szent Miklósról elnevezett templom minden oltárára és a városban található minden kápolnára hagyott egy-egy forintot, csak azt jelzi, hogy a korra jellemző mértékben vallásos volt. Az igazán figyelemre méltó az, hogy a város szegényeire még ennél is nagyobb összeget, tíz forintot hagyott.

25 Az sem lehet véletlen, hogy végrendeletének hátlapjára valamely hivatalnok teljesen szokatlan módon egy süveges alakot, egy „vitéz" figuráját rajzolta. Nem lehetetlen, hogy a város önvédelmében szerzett több évtizedes érdemei csapódtak le ilyen formában. Ladányi I. Gergely Sajnos róla még kevesebbet árulnak el az összegyűjthető adatok, mint apjáról.

26 Valószínűleg még az 1680-as években született. Erre enged következtetni apja végrendeletének az a kitétele, amely szerint „... a pogány rác ellenség házamat megégetvén, jószágaimat elhajtván, gazdaságomat ővele állítottam fel." Tehát 1707 táján már felnőtt férfi lehetett. Mivel a következő évtizedekben vagyonukat együtt gyarapították, apja éppen ezért végrendeletében ennek a közösen összegyűjtött értéknek nagyobb részét rá hagyta. Viszonylag későn köthetett házasságot, mivel végrendeletében kiemelte, hogy „...öszveházasulásunkkor gazdaságom fundamentuma megvolt..." Az ugyancsak Kecskeméten felnőtt Szabó Erzsébetet vette feleségül. Végrendeletében ő is két lányának (Erzsébet és Sára) és egy fiának, Boldizsárnak hagyományozott vagyonából. Nem említi, hogy lányait kiházasította, pedig ezt következetesen ki szokták emelni, bár arra sem utal ugyan, hogy ilyen irányú kötelezettség terhelné fiát, tehát nem valószínű, hogy hajadonok voltak. Joggal tételezzük fel, hogy életét a békés évtizedekben a serény gazdálkodás töltötte ki. Súlyos betegsége miatt 1757. augusztus 15én érezte szükségét annak, hogy testamentumát megírassa. Valószínűleg még ebben az évben meghalt. Részben az adóösszeírások, részben pedig a végrendelete alapján megállapíthatjuk, hogy szorgos ember, jó gazda lehetett. Apjától örökölt tisztes vagyonát, amelynek gyarapodásához éveken át már a maga munkájával is hozzájárult, önállóan is jól kamatoztatta. Igaz, nem árt arra utalni, hogy a férfikorát kitevő évtizedek Kecskemét történetén belül a legszerencsésebbek közé sorolhatók. A város és annak lakossága a szabadságharcot és a törökellenes háborút követő három-négy békés évtizedben rendkívüli emelkedést élt meg. Az adószedő bíró Kecskeméten 1707-ben 663 családot vett nyilvántartásba, akikre valamilyen formában anyagi terhet háríthatott. Az adóztatás során a hivatalnokok látókörébe került családok száma 1757-re pedig már 2872-re nőtt! Tehát a város lakosainak száma ez alatt az öt évtized alatt A városban addig fennmaradt 73 végrendelet közül alig néhány emlékezett meg a szegényekéi. Ennél valamivel nagyobb összeget ilyen célra rajta kívül csak egy testáló hagyott. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002/a. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára igazgatójának a közelmúltban jelezte a család egyik leszármazottja, hogy a háború után Amerikába kimenekült család magával vitte fontosabb irataikat is. Remény van arra, hogy ezeket a levéltár meg tudja szerezni. Ezek birtokában talán további ismeretekhezjuthatunk a XVIII. századi családtagokkal kapcsolatosan.