Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)
TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)
dokolatlan feltételezni, hogy a család vagy annak legalábbis több tagja a korabeli „vitézlő rend" sorai között élt, harcolt éveken át, és ha a nemesek közé nem is kerültek be, érthetően a nemzet, az ország érdekében értékeiket és életüket is kockáztatók jogos önérzetével rendelkeztek, és ezt az erkölcsi többletüket családjukra, környezetükre ki is sugározták. Ladányi Pál emlékezetében is évtizedeken át töretlenül fennmaradhatott a régi harcok és sikerek élménye, és családja ezen legtöbbre tartott hagyományát kívánta továbbadni unokájának, akit kívánságának megfelelően, hősi halált halt bátyja emlékére ugyancsak Boldizsárnak kereszteltek. Végrendeletének záró soraiban szükségesnek érezte, hogy rögzítsék: „...kedves bátyám ... amely pallost örök emlékezetül nékem hagyott, én azt nevét viselő Boldizsár unokámnak hasonlóképpen örök emlékezésül hagyom...". Valószínűleg felesége családja is Kecskeméten remélt biztos menedéket találni a nagy futások egyike során. Legalábbis erre vall neve: Szent Mártonyi Tóth Kata. Valószínűleg nem a többségükben protestánsok lakta Kunszentmártonról, 22 hanem a sokkal közelebbi katolikus Jászságban található településről került ide családja. Házasságukból származó gyermekeik közül három élte meg a végrendelet időpontját. Anna lányáról, aki ekkor már Gömöriné, és Katáról, aki Farkasné egyaránt megemlékezik. Róluk, a nekik hagyományozott viszonylag szerény értékeken túlmenően többet nem is tudunk meg. A kor szokásának megfelelően fiára, Gergelyre hagyta vagyonának nagyobb részét. Házasságkötésük és gyerekeik születésének időpontjára sajnos semmi adat nem utal. 23 Ekkor csaknem minden család viszontagságos életet kapott sorsától. Hogy a Ladányiak sem voltak az átlagosnál szerencsésebbek, abból tudunk következtetni, hogy a végrendeletben elmondottak szerint a szabadságharc alatt a rác csapatok elhajtották csekélyke számú jószágukat is. 24 Ezt követően a családot ért csapások sora nemcsak az éveken át visszatérő katonai beszállásolások elszenvedésében, a rendkívül súlyos adók lerovásában nyilvánult meg, hanem abban tetőződött, hogy 1707 áprilisában a városba betörő rácok felgyújtották a mezőváros jelentős részét, és ekkor a tűz martaléka lett Ladányi Pál háza is. Hosszú élete lehetővé tette, hogy a szabadságharcot követő évtizedekben kitartó munkával családjának kecskeméti egzisztenciáját megalapozza. Ladányi Pál felnőtt fiával együtt haláláig már olyan számottevő értéket tudott összegyűjteni, felhalmozni, amellyel a falvakban csak egy igazán jómódú telkes jobbágy rendelkezett. Ez viszont még mindig nem volt akkora, amely alapján akár csak a viszonylag jómódú kecskeméti gazdák közé sorolhatnánk őt. Személyiségére is csak végrendeletének egyik-másik kitétele alapján tudunk következtetni. Átlagon felüli energiájára vall nemcsak az addig megélt, figyelemre méltóan magas kora, hanem az is, hogy a bőségesen kijutó sorscsapásokon felül tudott emelkedni, és idősödő kora ellenére élni tudott a békésebb évtizedek lehetőségeivel. Végrendeletének kezdő és záró sorai életének meghatározó élményeit rögzíKunszentmártonba a XVIII. században katolikus jászok települtek be. Tekintettel arra, hogy az 1819-ben keletkezett hatalmas tűzvészben a katolikus egyház anyakönyvei és iratai is elpusztultak, nincs mód arra, hogy az előző évtizedekből a katolikus családokra vonatkozó fontosabb adatokhoz jussunk. Ez magyarázhatja, hogy az 1704-es évvel szemben 1706-ban élő állatok után már nem vetettek ki rá adót. A szabadságharc megindulása után a rác csapatok több ízben végigrabolták a Homokhátságot, és sok kecskeméti gazda is igen súlyos veszteséget szenvedett. HORNYIK János, 1866. (IV.) 116— 131., 183-190., illetve IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002/b. 238-26*1.
