Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)
TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)
meg a felnőtt családtagokra és a házukra kivetett adó összegét. Végül az adószedő azt rögzítette, hogy a családfő abban az évben minden pénzbeli terhét maradéktalanul lerótta. Indirekt módon azonban még további információk is kódolva vannak ebben a néhány adatban. Más feldolgozásból tudjuk, hogy 1695-ben a városba zúduló menekültek hatására az adózók száma 1113-ra nőtt. A korábbi másfél évtized háborús keservei, a várost ért ismételt rablások és sarcolások hatására a lakosság rendkívüli módon elszegényedett. Ezt a folyamatot érzékelteti az is, hogy míg 1662ben még 26,6 vadszám jutott átlagban egy gazdára, egy családfőre, ekkorra már nem egészen harmadára, 8,3-re zsugorodott. A tömeges elnyomorodás következtében 552 adózónál ekkor már nem találtak ilyen címen megadóztatható értéket az összeírok. Viszont még 1-5 vadszámmal rendelkezett a városban 284 személy, köztük Ladányi Pál is. Még pontosabban el tudjuk őt helyezni a vagyoni szempontból már ekkor is erősen differenciálódott lakosok között, ha figyelembe vesszük, hogy 6-10 vadszám után adózott 115 fő, 11-50 után 133, 51 és 100 közötti szarvasmarha értéke után róttak ki 17 gazdára adót, de még 101 és 200 marhaszám után is tízen fizettek. Sőt még mindig akadt a városban két fő, aki ennél jelentősen nagyobb vagyont tudott megőrizni. Tekintettel arra, hogy ezekben az évtizedekben a nagyállattartás volt a lakosság legjelentősebb megélhetési forrása, ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a család legrégebb óta ismert tagja nem a teljesen reménytelen helyzetbe került félezernyi család közé tartozott, de azt is, hogy ebben az évben a mezőváros szegényebb gazdái között található, és százával éltek nála lényegesen jobb anyagi körülmények között. 20 Elég sajátságos módon Ladányi Pál ifjúkoráról legtöbbet végrendeletének néhány kitételéből tudhatunk meg. 1730. április 22-én kelt testamentumában 21 elmondja, hogy addig 82 évet élt meg, tehát valószínűleg 1648-ban született. Születési helyére és szüleire sajnos nem utalt. De megtudjuk ebből azt is, hogy bátyja, Ladányi Boldizsár komoly részt vállalt a törökkel szemben vívott harcokból, és szolgálata során hadnagyi beosztásig emelkedett. Mint tudjuk, az 1660-as évek első felében a török haderő újabb támadásokba kezdett a még meg nem hódolt magyar területek ellen, melynek ellensúlyozására Zrínyi Miklós költő és hadvezér a Dunántúl több pontján eredményes támadásokat vezetett. Katonai sikerei sem tudták azonban megakadályozni, hogy 1663-ban Érsekújvár is elvesszen, amely azután évtizedekre török kézen maradt. A végrendeletből tudjuk, hogy a vár visszaszerzéséért indított harcokból Ladányi Boldizsár is kivette részét, és hadnagyként minden bizonnyal egy jelentősebb katonai egységet irányított. Mint ekkor a legtöbb tiszt, ő is részese lehetett több kézitusának. Az egyik ilyen ütközet során „Újvár vívásakor halálra sebesíttetett és Komáromban meg is halt." Tehát a vár visszafoglalásáért vívott harcok áldozata lett a fiatal hadnagy. Az esemény pontos dátumát nem tudjuk. Az ekkor még csak tizenéves Ladányi Pálra egy egész életre szóló hatást gyakorolt viszont az, hogy hős bátyja halálos ágyán is gondolt rá, és pallosát végrendeletében neki hagyta. Ez a figyelmesség és a pallos birtoklása is feltétlenül hozzájárult ahhoz, hogy fiatal korában maga is nemcsak belekóstolt a katonáskodásba, hanem a törökellenes harcok során „sok viszontagságok között" derekasan helytállt. Tehát nem inrozta meg. Ez az összeg a rendelkezésünkre álló feljegyzések alapján 5-100 dénárig, azaz egy forintig terjedt. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1989/b. 133-182. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002/a. 80-81.
