Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - SZABÓ ATTILA: SOLT VIDÉKÉNEK ÚRBÉRI VISZONYAI A 18-19. SZÁZADBAN

területének kétharmadát a vizenyős, vízállásos helyek tették ki és csupán harmadát tudták rét-legelőként hasznosítani. Ordason az 1857-ben megkötött barátságos egyesség alapján „örökeladással" (8 év alatt kifizetendő 16 000 pengőforintért) a falu birtokába jutott az összes földterület úgy, hogy a föld 5/11 részét megvették, valamint a falu kezére kerültek a kisebb királyi haszonvételek is.

37 (1841-ben már megváltották a föld 6/11 részét.) Apostagon az 1859-ben megkötött úrbéri egyesség szerint „meghagyatott a nép kezén" az általuk használt 1946 hold föld, ami 415 holddal volt több, mint a 41 3/8 jobbágytelek és 177 házas, 127 hazátlan zsellér (átszámítva 22 1/8 telek) utáni járandóság.

38 Ezért a falu összesen 8032 Ft 92 Vi krajcár fizetését vállalta. Dunavecsén az 1860-ban egyességgel lezárult per után az addig a lakosok által használt puszták a volt földesúri családok kezébe mentek át, ami azzal járt, hogy a vecseiek elestek a legelőktől.

39 Az egyesség szerint a településen 38 telek után 3856 hold került a volt úrbéresek tulajdonába.

40 A zsellérek összesen 1150 hold földhöz jutottak. A majorsági földből a lelkésznek, az öt tanítónak és a jegyzőnek összesen 144 hold szántót és 64 hold legelőt szakítottak ki. A Sziget a református egyházé lett. Kiskőrösön 1862-ben a legelőelkülönözéssel jutottak a lakosok 3376 hold (egy telek, illetve nyolc zsellér után 16 holdat számítva, valamint a városnak és az egyházaknak juttatott) legelőhöz.

41 A földesurak kezén maradt 2500 hold területet 1863ban vásárolta meg a lakosság 50 ezer forintért. 1866-ban a szőlőket, kerteket, kenderföldeket váltotta meg a lakosság, a királyi kisebb haszonvételekkel és a vásárjoggal együtt 79 560 forintot fizetve érte. Dunaegyházán, ahol nem voltak jobbágytelkek, az 1864-es egyesség szerint a volt zsellérek 302 Vi zsellértelek után kaptak 302 Vi hold legelőt

42 A kisapostagi határban lévő 2248 hold cenzuális földek, valamint a kisebb királyi haszonvételekért, a szőlődézsma fejében 28 342 osztrák értékű forintot fizetett a község. (Az eredeti összeg 68 750 forint volt, de ebből 40 408 forint „hátralék eltöröltetett".) A „Közbirtokosság földes uraság a magyar nyelv terjesztése tekintetéből a községben már fenn álló magyar iskola alapok" céljára 338 holdat lelkészi, tanítói, jegyzői, iskolai és községi célra átadott. A falu határának 30 százaléka (510 hold) lett majorsági. A földek művelési rendszere alapvetően nem változott az úrbéri egyességek megkötéséig, illetőleg a legelőfelosztásokig. A gyarapodó népesség a termelésbe vont újabb területeken is megőrizte az addigi művelési ágak arányát. Úrb. per, Ordas, 1857. Úrb. per, Apostag, 1859. HORVÁTH M. Ferenc-SZABÓ Attila, 2000. 138. NASZÁLY Sándor, 1983. 164-165.; GALGÓCZI Károly, 1877. II. k. 327. HORVÁTH M. Ferenc-SZABÓ Attila, 2000. 198. GALGÓCZI Károly, 1877. II. k. 322.