Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - SZABÓ ATTILA: SOLT VIDÉKÉNEK ÚRBÉRI VISZONYAI A 18-19. SZÁZADBAN

és fél teleknek a birtokosa kötött örökváltsági szerződést az „örökös joggal szerzett jobbágyaival", fenntartva magának a jogot a királyi kisebb haszonvételek, a bolt és a közös legelő használatára.

31 A szerződés szerint egy telek után 460 pengőforint, összesen 5175 forint járt, melyet négy egyenlő részletben négy év alatt kellett kifizetni. A majorsági földek eladásai egyes helyeken már a jobbágyfelszabadítás előtt megindultak. Patajon 1838-tól kezdték a lakosok apránként megvásárolni a földeket. 1860-ban már a föld 109/144 rész (76%) volt a város tulajdonában.

32 1877-ben a barátságos egyesség szerint 9 ezer forintot fizettek a lakosok, melynek fejében a volt földesurak lemondtak minden haszonvételről (regáléjog, szőlődézsma-váltság, cenzuális és maradékföldek használata).

33 Dunaegyháza közönsége 1846-ban megegyezett Montbach Károly császári és királyi kamarai előadóval, aki eladta birtokait 12 400 ezüstforintért. Kishartán 1846-ban ugyancsak vásárlással jutottak hozzá a földekhez a lakosok. Kiskőrös népe az 1842-es megváltáson kívül a szomszédos pusztákból is vásárolt földeket: 1846-ban Bojár és Milla pusztákból 3700 holdat, majd Szülle, Öllé és Vejte puszták egy részét vették meg.

34 A jobbágyfelszabadítás után a volt úrbéri népesség és a volt földesuraságok egyaránt szorgalmazták az úrbéri perek lezárását: Vadkert lakossága az 1852-ben hajdani földesurával megkötött szerződés értelmében 32 ezer forint bérleti díj fejében megkapta a majorsági földeket, a vendéglőt, a közlegelő jogot, a bordézsmát, a malmot és a boltot.

35 A végső úrbéri egyességet 1870-ben kötötték meg. Ekkor a Vadkert-Csábor és Bőszér Vevő Társaság 960 ezer forintért megvette az összes, azaz 19 ezer 1200 négyszögöles) hold majorsági földet Vadkerten és a két pusztán. Akasztón az 1856. szeptember 28-án megszületett „barátságos" egyezség értelmében a község határából az uradalom részére kihasítottak az eddig is birtokolt 100 hold mellé 4500 holdat, és a többi földet a község, illetve a volt úrbéresek tarthatták meg.

36 így egyik fél sem tartozott a másiknak készpénzzel. Az uradalom a 4500 hold területet a tabdi, a kiskőrösi és az Acs-Ökördi puszták „mentén", vagyis a helység határának nyugati és déli (Döbrögec ingoványa) környékén kapta meg. A volt jobbágyok és zsellérek az urbáriumban meghatározott 884 hold szántó és 378 hold rét mellett megtarthatták az eddig is használt 1600 hold szántót és 831 holdnyi kaszálót. A közlegelőből jobbágyi és zselléri (nyolcad), valamint az alapítványi telkenként 20 holddal számolva összesen 1370 hold legelőt mértek ki egyben. A legelőből kivett 365 hold szőlőt megtartották a lakosok minden dézsma-kötelezettség nélkül. A községi tisztviselők (plébános, jegyző, tanítók, orvos) utáni telkekre 240 hold szántót, kaszálót és legelőt, a községi konvencionáriusokank az eddigi késztakarmány helyett 63 hold kaszálót, a községi tenyészállatok számára pedig 100 hold rétet mértek. Továbbá a legelőből a temető, külső rakodóhelyek, faiskola, gazdasági kert, új házhelyek, homok- és agyaghordó gödrök, libalegelő részére a közlegelőből hasítottak ki 177 holdat. Az úrbéri egyezséggel a határ jobb, művelhetőbb része jogilag is a volt jobbágyok és zsellérek tulajdonába ment át. Az uradalom 4500 holdas Úrb. per, Apostag, 1847. HORVÁTH M. Ferenc-SZABÓ Attila, 2000. 127-128. PINTÉR Ilona, 2004. 173. GALGÓCZI Károly, 1877. II. k. 318-319. Uo., 83. Úrb. per, Akasztó, 1864.