Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - SZABÓ ATTILA: SOLT VIDÉKÉNEK ÚRBÉRI VISZONYAI A 18-19. SZÁZADBAN

A vidék úrbéres lakosai az 1800-as évek elején szembesültek földesuraik részéről azokkal a törekvésekkel, hogy ők a továbbiakban nem hajlandók a benefíciumokat készpénz fejében kiadni a „ Pénzeknek mostani bizonytalan Környülállása miatt".

22 Vadkertet 1804-ben az Orczy család zálogba adta a Lukáts famíliának, akik 1807-ben saját kezelésük alá vették a falut és a pusztákat, ami óriási felháborodást váltott ki a lakosság körében.

23 1815-ben már egyenesen gyújtogatással járó lázadás tört ki.

24 Akasztón az uraság által 1812-ben „Szabályozási és Elkülönítési" pert kezdeményezett a helység ellen a „jobbágyság által makacsul megtagadott úrbéri tartozásoknak" és kilencednek természetbeni bevételére, valamint a helység határának, a jobbágyi illetőségeknek a rendezése, a legelő elkülönítése miatt.

25 Ezért a továbbiakban nem volt hajlandó a korábbi szerződéseket meghosszabbítani, vagyis a szolgáltatásokat készpénzben elfogadni. Nyilvánvalóan a földesúr szándéka majorság kiépítése volt úgy, hogy az Urbáriumban meghatározott úrbéri földek kivételével a határ többi részére rátegye a kezét, tehát a „beneficialis telkek alkottassanak a maradványföldekből".

26 Ehhez feltétlenül szükséges volt a regálék saját kezelése mellett az urbariális és a maradványföldek elkülönítése, illetve az „Urbarialis Regulatio" véghezvitele. Az uraság véleménye szerint a közös legelő rovására „úgy nevezett foglalások történtek" és a maradványföldek" neve alatt „paradéroznak" a jobbágyok.

27 Az kétségtelen tény volt, hogy a lakosság egyre több telken kívüli földet vont be a müvelésbe. (1848-ra már a „járandóság" háromszorosát használták.) Ordas földesura, a Rudnyánszky család 1826-ban látta elérkezettnek az időt, hogy bevezesse az úrbéri szolgáltatásokat.

28 A per tárgya az volt, hogy a jobbágyok törvénytelen foglalásokat tettek, a Szigeten vágják az uraság fáját, valamint az uraság Malomér pusztát a maga használatába akarta helyezni. Dunavecse földesurai, a Földváryak 1827-ben kezdtek legelő-elkülönözési pert a mezőváros ellen, ugyanis a família fel akarta osztani birtokát és előbb a lakossággal akartak megegyezni. Az itteni földesuraság szerint a vecseiek is több földet használtak, mint ahogyan az Urbárium szerint járt volna. A másik sarkalatos kérdés az volt, hogy a lakosok által használt puszták nem úrbéres jellegűek, hanem majorságiak. Néhány településnél viszont már az 1840-es évek elején megindult az a folyamat, hogy az úrbéres lakosság egy része vagy egésze örökváltsági szerződésekkel lerázza magáról a feudális kötöttségeket. Elve az 1840-es törvényi lehetőséggel Ordason 1840-ben és 1841-ben „örökbeváltási szerződés" szerint a falu megvette Rudnyánszky Zsigmond örökrészét, azaz a földek 6/11 részét.

29 így Ordas úrbéres földjeinek az 55 százaléka a jobbágyok kezére került. Kiskőrösön 1842-ben 24 egész telek és 356 zsellér - Szentes és Szarvas mintájára - 50 ezer forint értékben megváltakozott, ezáltal az úrbéres földek 34 százaléka került a mezővárosi lakosok kezére.

30 Apostagon 1847. január 5-én Szeles Lajos, a telkek 23 százalékának, azaz 11 22 Úrb. per, Akasztó, 1812. 23 NAGY-PÁL István, 1975. 44. 24 Uo., 64. 25 Úrb. per, Akasztó, 1856. 26 Uo., 1836. 27 Uo., 1812. 28 Úrb. Per, Ordas, 1826. 29 Uo., 1840. 30 HORVÁTH M. Ferenc-SZABÓ Attila, 2000. 198.