Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

rékpénztárt, de a rendkívüli igényeket ez sem tudta kielégíteni. A mind több helyen szerveződő temetkezési egyletek is csak csekély tőkét voltak képesek összegyűjteni. Éppen ezért a magánjellegű kölcsönzés a helyi hitelezés egyik legfőbb forrása volt. A piaci viszonyok miatt a kamat viszonylag magas maradt: 6%. Ezt a hivatalos kamatot esetenként túl is lépték. A helyi végrendeletek sora igazolja, hogy kisebb összegek kölcsönzésére többen vállalkoztak. Demeter János 1820-ban kelt végrendeletében pedig több mint 80 kölcsönzési esetet rögzített, melyek együttes értéke 43 636 forint hitelnyújtásról tanúskodott.

284 A polgári forradalmat követően pedig már Kecskeméten is több ember egyértelműen pénzkölcsönzésből élt. A Ladányi család pénzügyi viszonyaiba csak egyetlen okmány segítségével tudunk betekinteni. III. Gergely halálát követően 1853. július 27-én készült el vagyonáról egy hivatalos leltár. E szerint a gazda halálakor 500 forint készpénz volt a háznál, melyet az özvegy a leltározás idejéig a temetésre, a család és a gazdaság egyéb szükségleteire elköltött. Ezen túlmenően nyilvántartásba került „80 darab császári királyi arany természetben" amelyet az özvegy móringja részének tudott be. Magánkötelezvényekben 2510 forintot számoltak össze, és takarékpénztári részvényekben volt 350 forint. A 34 tételből álló kölcsönök közül többet még II. Gergely helyezett ki, és ezek közül 632 forintról azt állapították meg, hogy azok elévültek. A III. Gergely által történt kihelyezések közül is elévült néhány tétel, 164 forint értékben. A nyilvántartásban fellelhető legkisebb összeg 6 forint kamattartozás volt, a legnagyobb tételt, 400 forintot 1852-ben adta gróf Beleznay Ferencnek, akivel távoli rokoni kapcsolatban is voltak. A család adósságáról semmiféle feljegyzés nem szól. E rövid felsorolás is érzékelteti, hogy a különféle pénzügyi műveletek periférikusak voltak a család gazdasági tevékenységében. A paraszti társadalmon belül egyébként is arra törekedtek, hogy az esetleges megtakarított pénzt ingatlanokba fektessék, mindenekelőtt pedig szántó- vagy szőlőterületüket növeljék. Nagyobb összegek kölcsönzését szántók, legelők zálogba vétele formájában juttattak. A végrendeletekben ezekre is sok példát találunk. A Ladányi család is ily módon növelte gazdaságát néhány esetben. V. ÖSSZEGZÉS Ez az áttekintés mindenekelőtt kísérlet kíván lenni annak bizonyítására, hogy a nagyon töredékes források birtokában is lehetséges egyes paraszti famíliák történetének elfogadható szinten való felvázolása. Itt talán még nem célszerű emlegetni a módszertani alapozást, mert erről legfeljebb több hasonló munka elkészítése után lesz érdemes szólni. Ebből az egyetlen esetből is jól láttuk, hogy az adatok jelentős része különféle nyilvántartásokból származik, és az elbeszélő források többsége egymástól elszigetelten jött létre, közöttük kevés a kapcsolat, így a segítségükkel megalkotott feldolgozás is olykor szükségszerűen töredékes. Mégis e sok-sok mozaikból összerakott kép a maga egyediségében is remélhetőleg elfogadhatóan érzékelteti, hogy nem reménytelen egy ilyen vállalkozás, bár kétségtelenül jóval több munkát igényel, mint a szervesen összefüggő, folyamatosan gyűlő családi anyagok, irattárak feldolgozása. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2004. 366-369. 224. sz. végrendelet