Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

ság létszáma meghaladta a negyvenezret, nemcsak a városban volt jelentős számú vendéglátó létesítmény, hanem hatalmas pusztáin is, ahol mind több tanya épült, és már a XVIII. században több fogadó, kocsma létesült.

281 Ladányi Gergely számadáskönyvének saját kezűleg vezetett bejegyzéseiből tudhatjuk, hogy 1831. május 11-én az ugyancsak dúsgazdag kecskeméti gazdával, Bozsó Jánossal közösen bérelte ki a Mesterházi vendégfogadót 6 egymást követő évre. Az igen jelentős, 1306 forint bérleti díjat évenként két részletben kellett lefizetni. A velük kötött egyezségben az önkormányzat vállalta, hogy a vendégfogadót kibővíti két szobával, és az istálló épületét oly mértékben növeli, hogy abban 70 ló elhelyezhető legyen. Ezek a követelmények azt jelzik, hogy az új bérlők a postaforgalom jelentős növekedésében reménykedtek, és ettől várták a bérleti díj megtérülését és a tisztes hasznot is. Mivel pedig a fenntartó vállalt kötelezettségeit nem teljesítette, a bérlet összege is maradt az előző években követelt 985 forint. A fogadó vezetését a két bérlő Baktai Gáborra bízta. Mivel ő 1833-ban meghalt, özvegye vette át az üzemeltetést. Valószínűsíthetjük, hogy korábban férje is ugyanolyan feltételek mellett végezte munkáját, mint amit vele kötöttek. A feljegyzés szerint a konyha tartásáért Baktainé évenként 300 forintot volt köteles fizetni két részletben. Kapott viszont használatra 4 zsák alá való szántóföldet. Igen fontos kikötés volt viszont az, hogy csak a két bérlő által szállított bort és pálinkát mérhette, és bármilyen eltérés esetén felmondhattak neki. Úgy tűnik, hogy az özvegy számára túlságosan nagy feladat lett a vendégfogadó működtetése. Az kétségtelen, hogy 1834-ben már nem vállalta a munkát, és egy Góth József nevű személy vette át a vendéglő irányítását. Sajnos Ladányinak a vendégfogadóval kapcsolatos feljegyzései sem elég következetesek, és úgy tűnik távolról sem teljesek. Néhány esetben két-három hónapról is van folyamatos nyilvántartás, sok esetben viszont nagy időközökről nincs érdemi bejegyzés. Ezekből is elég egyértelműen kiolvasható, hogy a téli hónapokban jóval kisebb volt a forgalom, mint nyáron. Ebből arra következtethetünk, hogy a környező tanyákon dolgozó napszámosok és gazdák képezték a bor és a pálinka fogyasztóinak többségét, nem pedig az utazók.

282 Nem tudni, hogy az elmaradt bővítés, vagy a bérlők tapasztalatának és szaktudásának hiányosságai húzták-e keresztbe számításaikat, de Ladányinak ez a vállalkozása minden bizonnyal sikertelen lett. Ez irányú feljegyzései csak 1834-ig találhatók számadásai között. A városi számadáskönyvek nyilvántartásai viszont azt jelzik, hogy még 1837-ben is kifizette a 985 forint bérleti díjat, tehát a hat évre szóló szerződést nem mondta fel, de nem is újította azt meg.

283 A XIX. század első felében a tőkehiány csaknem folyamatosan gátolta az ország gazdasági fejlődését. Hitelt felvenni a pénzintézetek teljes hiányában rendkívül nehéz volt. Fáy András csak az 1830-as évek végén tudta megszervezni az első takaAz 1800. évi számadáskönyv bejegyzései szerint Alsó és Felső Péteri pusztában volt a városnak vendégfogadója, ezeken túl Vacson, Szentlőrincen, Szentkirályon és Pusztaszeren üzemelt vendégfogadó. Rajtuk kívül működött még a Mesterházi fogadó és a Zölderdei kocsma is. BKMÖL IV. 1510/a. Baktai 1831 novemberében 211 forint árú bort kapott és vélhetően mért is el. 1832. márciusában 224, júliusában pedig 588 forint árú bort forgalmazott. Szeptemberben már ismét csökkent a fogyasztás: 342 forintot rögzített naplójába Ladányi. 1834 februárjában 22 akó bort, egy akó és 20 icce pálinkát vett át vendéglős. Arra nincs utalás, hogy hány hónap alatt mérte ki ezt e mennyiséget. BKMÖL XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I/Jegyzetkönyv 4., 6., 8. és 10. BKMÖL IV. 1510/a 1836/37. 14.