Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

teljesítménye és technikai szintje között érthetően igen nagyok lehettek a különbségek. A tehetősebb gazdák igyekeztek a legjobb minőséget biztosító „kazánokat", pálinkafőzőket megvásárolni. Ezek a (mai fogalmaink szerint) nagyon is kisüzemi méretekben termelő alkalmatosságok érthetően nem is annyira a mennyiséget, sokkal inkább a minőséget illetően elég szerények lehettek, de a biztos piac miatt a jobb módú gazdák sem mondtak le ezek működtetéséről. A Ladányi famílián belül legkorábban Boldizsár szentelt figyelmet erre a bevételi forrásra. Termékét nemcsak a családon, a gazdaságon belüli szükségletek fedezésére állította elő, hanem alkalmi értékesítésre is. Jelentősebb mennyiséget a város kocsmája számára 1772/73-ban szállított, amikor egy akó és két pint mennyiségért 12 forint 45 xr-t kapott. A következő évben viszont már három akót adott át. Ez a mennyiség a következő évtized elején 4 akóra nőtt, ami több mint két hektólitert pálinkát jelentett. Úgy tűnik, hogy felszerelése évenként kb. 5-6 akó előállítását tette lehetővé. Az 1778. évi feljegyzés szerint Ladányi Boldizsár egy másodosztályú kazán után fizetett adót. Az 1773/74. évtől Gergely fia is szerepel rendszeresen a városi nyilvántartásokban a pálinkát szállítók között.

279 Nem tudjuk, milyen költségekkel járt egy ilyen üst beszerzése, még kevésbé azt, mennyibe került annak működtetése. A termelt mennyiség azt valószínűsíti, hogy ez a család nagyobbrészt csak a saját melléktermékei feldolgozásával foglalkozott, így minden bizonnyal csak az évnek egy részében működtették azt. Lehet, hogy csak valamelyik cseléd kapta feladatul néhány hétre, esetleg egy-két hónapra ezt a munkát, és nem alkalmaztak külön e célra senkit sem. Az viszont kétségtelen, hogy nemcsak a kisebb birtokosok, hanem a város leggazdagabb emberei közül is többen fellelhetők a pálinkát főzök között. A ránk maradt feljegyzések azt jelzik, hogy a városnak leadott mennyiség egyik esetben sem haladta meg a két és fél hektoliter mennyiséget, az értük kapott összeg pedig a 68 Rénes forintot. Ha feltételezzük, hogy ötven százalékos tiszta hasznot hozott ez a tevékenység, a nyereség még így is elég szerénynek mondható, de úgy látszik volt olyan jelentős, hogy még a város főjegyzői és főbírói is rendre kihasználták ezt a pénzszerzési lehetőséget.

280 A reformkorban viszont már felépült a városban egy-két szeszipari létesítmény, amellyel a város gazdái sem minőségben, sem pedig az árakat tekintve nem tudtak igazán versenyezni. Minden bizonnyal ez okozta, hogy a Ladányiak sem folytatták ekkor már a korábbi méretekben a pálinkafőzést. A gazdasági élet egyéb területei Hatalmasra nőtt és szerteágazó gazdaságát III. Gergely a reformkorban tovább bővítette. A városban lévő kocsmák, fogadók, kávéházak fenntartása bérlőiknek jelentős hasznot hozott, ha kellő körültekintéssel működtették azokat. A magisztrátus már évtizedek óta átengedte ezeket bérlőinek. Mindenképpen komoly vállalkozói szellemre vall, hogy egy vendégfogadó bérlésére, működtetésére ő is vállalkozott. Mivel Kecskeméten több fontos útvonal ment át, rendszeresen járt a posta, a lakosBKMÖL IV. 1510/a A jelzett évek számadáskönyveiben a város által felvásárolt pálinka mennyiségéről. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1994. 188-189. A hivatalos feljegyzések alapján arra következtethetünk, hogy a felvásárlás során bizonyos kvótákat szem előtt tartottak. A legmagasabb tisztségeket betöltők szinte azonos mennyiségű párlatot szállítottak, és csaknem azonos összeget kaptak a város kasszája ból.