Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

ték ezeket igénybe. A borászattal kapcsolatos eszközeik szerszámaik is a korabeli paraszti gazdaságokéval egyezett meg. Mindenképpen feltűnő, hogy igényesebb felszereléseket nem találtak a leltározók. Azt sem tudjuk, hány szőlőprés volt a gazdaságban, még kevésbé azt, milyen jellegűek, illetve minőségűek volt azok. Pedig a városban lévő kisebb ház padlásán még „egy rossz szőlő-malom" sem kerülte el figyelmüket.

253 Ezen nagyon hézagos adatok alapján sajnos nem lehet tárgyilagosan megbecsülni, valójában milyen mennyiséget termett az egyes években az igazán jelentős méretű szőlőbirtok. Nem szólva arról, hogy a becslők az esetek nagyobb részében igen szigorúan, a tényleges értékektől eltérően ítéltek. Néhány más gazdánál készült becslés feltétlenül segíthet abban, hogy a hasonló nagyságú szőlők hozadékáról pontosabb képet kapjunk. Könyves Sándor Borbás közön lévő 21 út szőlőjéről azt állították 1840-ben a szemtanúk, hogy esztendőnként öt akó bort terem. Sándor Ferenc háromkapás, 155 útból álló szőlője, öt egymás után következő évek átlagát véve alapul, esztendőnként 35 akót termett. Szeder Farkas József Széktóban lévő 160 útból álló szőlője a becslők szerint „közép termést felvéve ... a legrosszabb esztendőben is 60 akó törkőjős bort ád, ennek viszont felit (mivel városunkban a szöllőket feliből mívelni szokták) a reá teendő költségek le húzván, marad csupa haszon 30 akó bor... bé hoz 75 váltóforintokat." Ugyanennek a gazdának a valamivel távolabb levő 350 útból álló másik szőlőjéről azt állapították meg, hogy „közép termést feltéve ád 200 akó tőrkőjös bort, mellynek felét a munkáltatásra le húzván, tiszta haszna marad 100 akó... behoz 250 váltóforintokat."

254 A szőlő- és gyümölcsültetvények mindig fokozott gondoskodást, sok munkát kívántak. Éppen ezért Ladányi Gergely mind a négy szőlőjében tartott egy-egy kapást. Az 1848. évben a Sárgaházi szőlőbe Györki Jánost fogadta meg, aki egy évre 60 forintot, egy pár csizmát és egy kocsi fűtőt, szalmát kapott. A Balla-szőlőbe kapásnak Domokos János jelentkezett, aki 40 forintot, két pár fehér ruhát, vagy 16 rőf vásznat, egy pár csizmát, 5 véka rozst és 5 véka árpát alkudott ki. A Kápolnai tanyán lévő szőlőbe Bozsik Pál került, aki 60 Ft-ért és egy pár csizmáért szegődött arra az esztendőre. A Fekete-szőlőben Cziriák András vállalt munkát, akinek konvenciója 40 Ft, és ugyanazok a naturáliák lettek, mint Domokosé. Ezek a kapások viszonylag gyakran váltogatták egymást és kialkudott bérük is erősen változott. „Sárgaházi kapásnak 1852-ik évre megfogadtam Búzás Mártony Bénit, kinek bére 35 Ft. készpénz, 35 véka élet, vagyis 20 véka rozs, 15 véka árpa, 35 font szalonna, 35 font hús, 35 font só, 35 icce kása, 35 icce tarhonya, egy pár csizma; mely bérért tartozik a szőlőt megkapálni és betakarni, szinte bekötözni, bujtani; adok segítségre valamint a hernyózáshoz is; a télen trágyát elhordani tartozik...". Hasonló feltételek mellett vállalta a munkát 1850-ben a Kápolnai szőlőben Blaskovics Ferenc is, aki a fentieken kívül kapott még „egy pár jó fejelés csizmát", egy tavaszi malacot. A „két véka vetés" fejében vállalnia kellett a méhek gondozását. „Ezen bérért tartozik mindenféle munkáját a szőlőnek elvégezni, kivévén a tavaszi kapálást és metszést... A veteményezés, széksó-seprés és kácsatartás feliből A leltározók a Kápolnai szőlőben azt rögzítették, hogy „Túri István kapás számadás alatt" van, és az „500 út szőlő függő termése 76 Ft, 12 xr-ra volt tehető". Ballószögben a „480 út szőlő függő termése 93 Ft, 20 xr." A Széktó-hegyen lévő szőlőben „470 út idei függő termése 141 Ft, 30 xr." XIV. 65. 2. tétel 4. sz. I. 14-17. BKMÖL IV. 1504/c 172. 1840. V. 15., 1840. II. 17. és 1840. VII. 3.