Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

visszaélések megakadályozása. A panaszosok szerint a város vezetése 700 ezer forint adósságot csinált. A társadalmi támogatottságot jellemzi, hogy az eredetileg 13 aláírást újabb 541 követte.

43 A vizsgálat során a magisztrátus elismerte, hogy a tanácson belül többen vannak, akik egymással szoros rokoni kapcsolatban állnak. A beköltözött nemesek és a város jogilag jobbágy lakossága közötti feszültséget 1835ben a nemesi vármegye csak üggyel-bajjal tudta lecsendesíteni. A városban nyíltan arról beszéltek, hogy a nép bemegy a városházára és a „tanácsot kihányják".

45 Cegléden a XIX. század első felében a telkes jobbágyság részéről hangzottak el kifogások a tanács működésével kapcsolatban, ugyanis szerintük az elvileg választás során elnyert tanácsi tagság tulajdonképpen - mintegy öröklődéssel - egyes családokon belül maradt. A gyanakvók hangadója egy bizonyos Tóth Dániel telkes jobbágy volt, aki korábban nemességet is akart szerezni, amikor ez nem sikerült, igyekezett a tanácsba bekerülni.

46 Az elégedetlenek táborának nagyságát jelzi, hogy 1836-ban Tóth Dánielt szenátorrá választották, sőt másodbírónak is jelölték, de annak nem választották meg. Egy évvel később a bírák rágalmazása miatt kizárták a tanácsból. A mezővároson a következő években szinte egymást követő „tűzi veszedelmek" okozóit az akkori vizsgálatok nem tudták kideríteni, de a városban állítólag Tóth Dániel azt terjesztette, hogy a gyújtogatok a tanács tagjai közül valók. Olyan hírek is keringtek, hogy 25 ezer forintot loptak el a városházáról bizonyos tanácsosok. Az ügy súlyát jelzi, hogy 1836-ban a szokásos mindszenti bíróválasztást december 28-ra halasztották, és ekkor a járási főszolgabíró és az uradalmi prefektus jelenlétében, az ő döntésük alapján leváltották a régi tanácsot, és teljesen új apparátust választottak. A megválasztott tanácsbeliek közül egy sem volt korábban a tanácsnak tagja. Ekkor a város lakossága viszont azt még nem tudta elérni, hogy a hatvan tanácsot - amelynek a működésével szintén nem volt megelégedve - is újraválasszák. (Erre majd csak 1843-ban került sor.) A tanács és lakosság közötti súrlódások sorába tartozik a dunapataji köznépnek a „Tanács és Bírák ellen való Zenebonás támadása" is.

47 A zendülés kiváltó oka a porciónak és az urasági adónak „nem értékihez képest, hanem magok akaratja szerént" való kivetése volt, melynek során Vincze Pál, Hermecz János, Dobor Mihály, Benedeki Szabó János a népet „veszedelemre gerjesztették", az emberek az esküdteket a városházáról kihúzták és megverték. Az ügy súlyosságára való tekintettel a Pest megyei törvényszék hirdetett ítéletet, amelynek során rendkívül súlyos testi (pálca- és börtön-) büntetéseket szabtak ki: A legfőbb szervezőnek találtatott Vincze Pál büntetése 200, a többi szervező 100 (négyszerre elszenvedő) pálca és egy év rabság lett. A bírákat „kihúzgáló és megverő" négy személy 100 (kétszerre elszenvedő) pálcát és fél év rabságot, az új bírák választását követelő három (egyébként testi gyengeségben szenvedő) további személy negyedév börtönt, négy jó erőben lévő személy pedig negyedév börtönt és 50-50 pálcát kapott. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1994. 153-154. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1992. 298. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1992. 304. PML NKO, CMT. Tan. ül. jkv. 1816. július 1., november 8., 1833. június 22., 1835. március 14., 1836. december 28., 1843. november 1. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: BKMÖL), Dunapataj MezWáros Tanácsának iratai (a továbbiakban: DPMT) Tan. ül. jkv. 1766. június 17.