Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

A Zichy család kezén lévő Óbudán az 1767-ben idehelyezett Ferberth Ferenc tiszttartó önkényeskedése ellen tört ki elégedetlenség 1771-ben.

39 A gyűlölt tiszttartó 1772 elején katonasággal fogatta el a mezőváros három vezetőjét. Az úriszéken hozott kegyetlen botbüntetéseket végül az uralkodó jelentősen mérsékelte: 6 és 26 nap közötti elzárásokkal. Ráckevén 1774-ben kényszerítette az uradalom a tanácsot, hogy a korábbi vásár- és révtartási jogairól mondjon le, illetve kemény megváltási árat szabott. Urasági biztatásra a felzúdult szegénység 1776-ban új bírót és tanácsot választott, de a nemesi vármegye a régi városi vezetők mellé állt és letörte „rebelliseket". Vác város lakóit rendkívül hátrányosan érintette, hogy 1712-ben a város jövedelmeit illetően, 1742-ben pedig ténylegesen megosztozott a városon a püspök és a káptalan. (A későbbiekben csupán bizonyos esetekben - mint a szabad királyi státus elérésének kidolgozása, vagy a közmunkák felhasználása tárgyában - hoztak létre közös bizottságot. Az újraegyesítéssel többször (1785-ben, 1838-ban) próbálkozott mindkét város, de erre csak 1859-ben került sor.

40 A lázongók 1774-ben Kép János kisnemes vezetésével - a tanács akarata ellenére - tiltakoztak a püspöknél az úrbéri szolgálatok szigorítása ellen, ugyanis a tanács nem mert ellenállni a földesúrnak. Kép Jánosék mozgalmát 1779-ben törtek le megyei segédlettel. Elrettentő ítéletet hoztak a mozgalomban résztvevőkkel szemben, melyet az uralkodó kegyelemből mérsékelt: Kép Jánosnak 30, 11 társára 12 és 20 közötti botütésekre. Az ítéletet demonstratív módon Vác piacterén hajtották végre, az egész város összehívott lakossága előtt. (A vérhasban szenvedő Kép Jánost csak a betegsége mentette meg a tényleges megbotozástól.) A feszültség továbbra is megmaradt a földesúr és a mezőváros között. Vác megpróbálta a szabad királyi városi jog elnyerését is, de a terv megbukott rögtön azon, hogy nem tudott a polgárság 100 ezer forintot összehozni. A földesúr-mezőváros érdekellentétek mellett a társadalmi feszültségek is felszínre kerültek búvópatak formájában, időről-időre, hol itt, hol ott. A Zichyek kezéből a kincstár birtokába jutott Szentendrén a XVIII. század közepétől foglalkozott az úriszék a városi tanács elleni lakossági panaszokkal. A vád legtöbb esetben az volt, hogy a magisztrátus igazságtalanul ítélkezik, pénzügyi csalásokat csinál, és a tanácsban helyet foglaló papi személyek erkölcstelenül viselkedtek.

41 Az 1770-es és 80-as években lefolytatott vizsgálat főszereplője az országos hírűvé vált uralkodói megbízott Ráby Mátyás volt, aki éveken át próbálta bizonyítani a város vezetőségének korruptságát. A nyugtalan természetű és megalkuvást nem ismerő Ráby - noha részletesen feltárta a szentenderei magisztrátus visszaéléseit - a várossal és a vármegyével szembeni harcban egyedül maradt. 1786-ban börtönbe zárták, ahonnan 1789ben szabadult, majd 1796-ban kénytelen volt elfogadni a bécsi rendőr-főigazgatóság ajánlatát, miszerint tűnjön el a birodalomból. Kecskemét lakossága 1786-ban kérelmet nyújtottak be az uralkodóhoz, mert szerintük a tanács a saját tagja felé részrehajló a bor mérésének engedélyezésekor.

42 1822-ben a panaszok újabb sorát nyújtották be a magisztrátus ellen, ezúttal a nemesi vármegyének. Az alapvető sérelmeik az egész magyar társadalmat érintő követelmények voltak: a terhek arányos elosztása és viselése, a közvagyon megőrzése, a NAGY Lajos 1975/1. 179. SÁPI Vilmos 1983.206. DÓKA Klára 1981.70-103. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1994. 152.