Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

kísérelték meg a helyi nemesek befolyásukat növelni a városi tanácsban. Az újjáválasztott 12 tagú tanácsba 3 (1 katolikus és 2 református) nemes került be, de másnap az egyik, nevezetesen Göndötz András visszalépett. Eckstein Rudolf főszolgabíró ezt a tényt azzal a megjegyzéssel jelentette be a közgyűlésen, hogy őt a helyi nemesség kérte, miszerint csakis a nemesek köréből jelöljön a szenátorságra. Azonban a főszolgabíró nemcsak 3 nemest, hanem a nem nemesek közül is három személyt terjesztett a választók elé. Óvatossága teljesen megalapozott volt, mert a voksolás során kiderült, hogy a „nemtelenek" közé tartozó Rúsa Antal 127 szavazatot kapott, míg a három nemes egyenként csupán két-két voksot. A mezővárosok létalapját döntően a mezőgazdaság jelentette, de számottevő volt a céhes ipar is: 1761-ben a megye 11 mezővárosában (Vácon 17, Kecskeméten 11, Szentendrén 9, Nagykőrösön 7, Ráckevén 5, Kalocsán 4, Óbudán 3, Zsámbékon 2, Patajon, Dunavecsén és Szalkszentmártonban l-l) működött céhszervezet.

34 1848-ban - Visegrád kivételével - az összes mezővárosban (valamint még 21 faluban) volt jelen egy vagy több céh.

35 Az oppidumok vezettek a szőlőtermelésben, amely szinte mindegyik helyen kiemelt gazdasági ágnak számított. Szentendre és Ráckeve pedig - nem utolsósorban rác lakosaik révén - kereskedővárosokká alakultak. A XVIII. század végétől egy sor mezőváros vált a kor leghatékonyabb kereskedőrétegének, a zsidóságnak a befogadójává: 1828-ban Abonyban 9, Aszódon 23, Zsámbékon 14 százalékot tett ki arányuk. Óbudán pedig országos viszonylatban is kiemelkedő, 44 százalékos arányban (3289 fő!) voltjelen a zsidóság. (Ugyanakkor nem kizárólagos mezővárosi jellegzetességnek számított a nagyobb számú zsidó közösség, például Domonyban 26, Irsán 24, Apostagon 23, Vörösváron 16, Tápióbicskén 15, Tápiószelén 14 százalék volt az arányuk.) A városi lét kulturális rangját adó közép-, vagy felsőfokú iskoláról csak néhány mezővárosban beszélhetünk: A reformkorban Kalocsán és Vácon, a két katolikus püspöki (érseki) székhelyen papneveldék, gimnáziumok, Kecskeméten református gimnázium, jogakadémia, valamint katolikus gimnázium, Nagykőrösön református gimnázium és tanítóképző, Cegléden református gimnázium volt.

36 A mezővárosi (és különösen a falusi vezetésnek), ezen belül a legfelső személyének iskolázatlanságát jelzi, hogy az 1768. évi úrbéri kérdőpontokra adott válaszokat a vizsgált 129 településen mindössze 16 esetben írta alá helység első embere, a többi helyen - köztük olyan mezővárosokban is mint Abony, Cegléd, Dunavecse, Hajós, Kalocsa, Nagykáta - csupán keresztvonásukkal hitelesítették az összeírást a főbírók, bírók

37

. A megye mezővárosain a XVIII. század második felében söpört végig a csaknem felkelésbe csapó elégedetlenségi hullám a földesurai ellen.

38 Több helyen a földesuraság szövetkezett a szegénységgel, így próbálva nyomást gyakorolni a város vezetésére. Nagykőrösön 1745-ben tört ki zendülés a földek újraosztása miatt a „kösség" és a nemes tanács között. A későbbi években a Keglevich grófok is beavatkoztak a küzdelembe a tanács ellen, ezzel jelentős bíztatást adva a zselléreknek. Bár a konfliktus 1768-ban Halápi Mihály vezetésével nyílt lázadásba, „tumultusba" torkollott, a város 1776-ban megválthatta a Keglevich-féle birtokjogokat. PML, RMT Tan. ül. jkv. 1847. október 31., november 1. GALGÓCZY Károly 1876. 101-102. EPERJESSY Géza 1965. 278-284. FÉNYES Elek 1843. 309. WELLMANN Imre 1967., NOVAK László 1979. MAKKAI László 1958. 144-146.