Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között

szükségesnek ítélte" úriszéket tartott, ahol az ítéletek alapján kivetett bírságpénzeknek csak harmadát engedte át a mezővárosnak.

21 A városi bíróság által hozott ítélet elleni „apelláta" az úrszékre került, amelynek gátolását „kemény büntetés alatt" tiltotta az uraság. Az adó fölvetése esetén a tanács ülésén - ha szükségesnek látták - az uraság tisztje megjelent. A mezővárosok és falvak önkormányzatának csírái már a középkorban kialakultak.

22 Az autonómia a hódoltság idején az elmenekült magyar földesuraktól és vármegyei tisztviselőktől magára hagyott településeken szükségszerűen növekedett, melynek legmarkánsabb jele a szabad bíró- és tanácsválasztás kialakítása volt. A mezővárosi rangú települések hódoltság végi önkormányzatának fokáról meglehetősen ellentmondásos és végletes módon meghatározott véleményekkel lehet találkozni a szakirodalomban. A „régebbi" monográfusok és történészek, mint például Hornyik János, Galgóczy Károly, vagy Majláth Jolán magas fokú, a nemesi vármegyétől független városi önállóságot feltételeznek.

23 Az elmélet alapjául az a kétségtelen tény szolgált, hogy ebben az időszakban a főbíró és más tisztségek választásában nem szólt bele külső hatalom. A legújabb kutatások viszont rámutatnak arra, hogy a nemesi vármegyék erőteljes expanziója a XVII. század derekától fogva - a szabad bíróválasztás meghagyása mellett - csakhamar maga alá gyűrte a paraszti fórumokat, mind a belső közigazgatás, mind az igazságszolgáltatás területén.

24 Ugyanakkor a hatalmi vákuumban megerősödött mezővárosi autonómiát a XVIII. század elejére a földesurak is erősen megtépázták.

25 Kecskemétnek a török hódoltság után a legnagyobb földesurai a Koháryak lettek, akik kezdettől fogva kézbe kaparintották - 1693-ban pallosjogot is megszerezve - a város feletti bíráskodás és irányítás jogát.

26 Nem példa nélküli az olyan elöljáróval szembeni atrocitás, mint ami Cegléden történt, ahol 1745-ben a földesúr „öregbik" bírájukat vasra verte Budán.

27 A vásártartási jogokkal nem rendelkező községek - bár önkormányzati rendszerük hasonló volt, mint a mezővárosoké - még szorosabban függtek a földesúri hatalomtól. Azokon a helyeken, ahol nem érvényesült eléggé a városlakó nemeseknek a közigazgatási asszimilációs törekvése, szükségszerűen megjelent az elkülönülés a vármegye engedélyével szervezett nemesi hadnagyság, hadnagyszék formájában, amely tipikus nemesi érdekvédelmi szervezetként azt a nemesi jogokkal együttjáró többletet igyekezett védelmezni, ami a mezővárosi polgárjogon felül állt és jogi érvekkel tiltakoztak mindenféle adóteher ellen.

28 Pest megyében Cegléden, vagyis abban a mezővárosban alakult ki ez a nemesi szervezet, amelynek nem több, hanem egy földesura (1782-ig a klarisszák, majd a Vallásalap) volt és a kisbirtokos nemesség nem volt képes nemesi földet megtartani, vagy szerezni. Az itt lakó armalista nemesek, akik többször tapasztalták az uraság és a városi magisztráus részéről a „Nemesi szabadságnak Törvénytelen sértegetését és letapodását" mind jobbágytel11 PINTÉR Ilona 2002. 4. !2 BOLLA Ilona 1966., HORVÁTH Lajos 1990., BÁCSKAI Vera 1971. 13 HORNYIK János 1862., GALGÓCZY 1896., MAJLÁTH Jolán 1943. !4 SZAKÁLY Ferenc 1986., SZAKÁLY Ferenc 2001., KISFALUDY Katalin 1992., IVÁNYOSISZABÓ Tibor 2002. 273-275. !S MAKK AI László 1958. 134. !6 KISFALUDY Katalin 1992. 36-61. 17 SZABÓ Attila 1985. 9. 18 RÁCZ István 1988 131.