Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
SZABÓ ATTILA A mezővárosi autonómia lehetőségei és korlátai Pest-Pilis-Solt vármegyében 1711-1848 között
bíró, az esküdtek és a jegyző kapta meg a száz botot, amiért - a megye rendelkezését megszegve - ellenkezett Arda kapitánnyal. 16 1732. augusztus 18-án hozott megyei rendelet szerint 100 botot fog kapni annak a helységnek a bírája és nótáriusa, aki az átvonuló katonaság nyugtáit késve küldi a megyei adószedőhöz. 17 . Egyébként a megyegyüléseken a mezővárosok küldöttei rendszeresen megjelentek és azonnal értesülhettek annak rendeleteiről. A távolmaradást szigorúan büntették, amelyre egyik bizonyíték a ráckevei elöljárók büntetése, akik 1740-ben a cinkotai gyűlésről távolmaradtak. A jegyző 50, a bíró 40, az esküdtek mindegyike 30 botot kapott, melyet a mezőváros főterén kellett végrehajtani. A „dislocalt" hadsereg tisztjei, katonái is sűrűn éltek a kezükben lévő fegyverekkel a települések vezetőivel szemben. Az elkeseredés olykor a nyílt ellenállásba torkollott, mint 1743-ban Cegléden, ahol az erőszakoskodó katonák közül egyet megöltek, kettőt pedig félholtra vertek. Ugyanebben az évben Nagykőrösön a katonai ármaximálás miatt tört ki véres összetűzés a katonák és a lakosok között. A földesurak és a vármegye kiemelt feladata volt a helyi önkormányzatok számadásainak ellenőrzése. Az úriszék és a vármegye törekvése alapvetően az volt, hogy az úrbéri, állami és megyei adóbefizetés ne szenvedjen csorbát, de természetesen védték az adófizető lakosságot is az esetleges helyi önkény ellen. Ha a bíró, az adószedő, vagy más tisztségviselő hibázott, akkor a kárt behajtották rajta. A korszak végéig gondot jelentett, hogy a számadások általában pontatlanok, hibásak és gyakorta nem az előírt egységes „könyvecskékében vezették azokat. A földesúri hatalomgyakorlás legfontosabb fóruma, az úriszék volt, amely a mindenkori prefectusból, más urasági tisztekből, a városi bíróból, az esküdtekből, valamint a vármegye szolgabírájából és esküdtjéből állt. 18 A polgári peres ügyekben a legnagyobb részt a végrendeletek végrehajtása jelentette, ugyanis az uraságot illette az örökösök, valamint a végrendelet nélkül elhaltak vagyona. Itt tárgyalták az elsőfokú, illetve a városi bíróságról másodfokra érkezett ügyeket. Több halálos ítéletet hoztak rablók, gyilkosok ügyében és jogukban volt tortúrázni. Hatásköre a vármegyei szervezet javára a XVIII. és a XIX. században bizonyos csorbulást szenvedett: 1729/41. évi törvény uradalmi tiszteknek a tanúk meghiteltetésénél, az 1836/20. törvény pedig magán az úriszéken való jelenlétét tiltotta meg. 19 Ezzel a földesúr szerepét és jogkörét teljesen átvette a vármegye, amely tisztviselőit küldte az úriszéki bíráskodásba. Koháry István 1703. évi kecskeméti instrukciója szerint a gyilkosokat, tolvajokat, paráznákat a város citálja az úriszék elé, de kihallgatásuknál legyen ott a város bírája és nótáriusa is. Az istenkáromlókat, szitkozódókat a város pálcázza meg érdemük szerint, de tömlöcben csak a földesúr engedélyével tarthatják. Koháry már 1713-ban kelt levelében mindenképpen fontosnak tartotta leszögezni, hogy a tanács tekintélyén esett sérelmet adott esetben szigorúan meg fogja torolni. A XIX. században az úriszék üléseinek számát évi négyre emelték, a korábbi kettőről, ugyanis tarthatatlanná vált ez a gyakorlat, mert túl sokan és túl sokáig voltak vizsgálati fogságban. Az 1834. évi megváltakozás után a városra szálltak a földesúri jogok, melynek a legfontosabb pontja az lett, hogy az elhagyott, elkobzott birtok nem a földesúré, hanem a városé lett. 20 Pataj on az uraság „valahányszor BOROSY András-KISFALUDY Katalin 1993. 122. BOROSY András 1994. 82. BOROSY András 1994. 56. KÁLLAY István 1980. 233. KÁLLAY István 1980. 97.
