Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

ASBÓTH MIKLÓS Kalocsa településszerkezetének kialakulása és a kalocsai városrészek, közterületek nevének változásai

Az 1800-as évek elejére belváros nyugati része elnyerte végleges formáját. A mai Tomori utca helyén két, eltérő időben épült utca alakult ki. A régebbi Szent János utca a piactérnél kezdődött és a Malatin téren ért véget. A mai Tomori utca felső, addig beépítetlen részén az Új utca nevet viselő utca alakult ki, amely egyébként szerves folytatása volt a régebbi, Szent János utcának. Ezért a két utcát 1900ban egyesítették Tomori utca néven, de a köznyelv már esetenként korábban is használta a Szent János utca nevet az Új utcára.

38 A növekvő népesség megkezdte a város külső területeinek beépítését is. A telekigényt növelték a század első negyedében pusztító tűzvészek is (1810, 1814, 1828), melyek nyomán a város középkori részén, elsősorban a mai Szent István király út és a Csilás Palé közötti területen a szük, jobbára minden tervszerűség nélkül kialakított telkeket a város vezetése rendezni kívánta. A rendezés során sok telek megszűnt. A város az igények kielégítésére az Epresháton (ma Eperföld) a városi közlegelőből hatszáz holdnyi területen házhelyeket alakított ki.

39 Az Epreshát és az Újváros közötti terület beépülésével jött létre az ott letelepült cigányokról a Cigányváros, nagyjából a mai Dankó Pista utca, Hősök útja, Radnóti Miklós utca, Szent Imre utca közötti területen. Az Eperföldtől északra, nagyjából a mai Zöldfa utca vonaláig húzódó terület beépítése a század közepén kezdődött. A Kígyóst és az Árpást összekötő mellékág - ahol még az 1870-es években is volt víz - halgazdagsága után a városnegyed a Kishalas nevet kapta. Kishalastól északra egyházi területek helyezkedtek el. Egymás mellett a nagyszeminárium és a kisszeminárium üdülőkertje, az érsekuradalmi juhászat és a Kossuth Lajos utca északi oldalán a jezsuita gimnázium kertje. A század második felében épült fel a Belváros és közvetlen környékének mai városképét meghatározó épületek nagy része. Az egykori zárda épülettömbje 1860tól több részletben készült. A nagyszeminárium épületét három alkalommal bővítették (1807, 1823, 1897). Az 1860-ban jezsuita igazgatás alá került gimnázium új és átépített részei a század második felében épültek. 1872-ben a város néhány forgalmasabb helyén téglajárda készült. 1878 őszén jelentek meg a közvilágítás első hírnökei, amikor néhány középület előtt petróleumlámpákat helyeztek el. 1880-ban elkészült a kisszeminárium épülete, amely végleges formáját az 190l-es bővítéssel kapta. A kisszeminárium vezetése 1907-ben a jezsuiták kezébe került. Az épület és a jezsuita kollégium közötti közlekedés megkönnyítésére épült a két épület között az első emelet magasságában, a mai Batthyány József utca fölött az ún. „Sóhajok hídja" 1908-ban. A Belvárosi Elemi Iskola új épülete a mai Szent István király úton 1885ben készült el. Az 1856-ban nyílt tanítóképző épületét 1883-ban és 1901-ben bővítették. Az Úri (ma Hunyadi) utcában 1861-ben készült el a zsinagóga. A Kígyóson (ma Petőfi Sándor utca) 1884-ben adták át a Kalocsai Kaszinó Egylet nyári helyiségét (mai formáját az 1929-es átépítésével kapta). A század utolsó évtizedében épült az Úri utcában a Katolikus Kör székháza (1894), a Kossuth Lajos utcában a Tanítók Háza (1897), a Szentháromság utcában (ma Szent István király út) a törvényszék (1897), a két kalocsai bank, a Kalocsai Takarékpénztár (1890), a Sárközi Takarékpénztár (1894).

40 TÍMÁR Kálmán é. n. ASBÓTH Miklós 1998. 76. Uo. 101-104.