Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Vagyonbecslések és inventáriumok a reformkori Kecskemétről

desúri függésben lévő mezővárosoké, de hogy pontosan miben tértek el azoktól, mennyiben álltak közelebb a polgárosodott rétegekhez, a szabad királyi városok lakosságához, arról még ma is csupán vázlatos képet alkothatunk. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a népcsoportok sok évszázados kiváltságaik alapján különültek el a jobbágyfalvak lakosságától. Valójában a nemesi nemzet, a feudális uralkodó osztály részeivé váltak, bár nem egyéni, hanem kollektív nemességgel rendelkeztek, nem az egyes személyek és családok, hanem maga a közösség birtokolta a földterületet, a közösség rendelkezett meghatározott kiváltságokkal és némely kötelezettséggel. Az adómentesség, a robot és a tized alóli mentességük, a szabad költözés lehetősége, a használatukban lévő föld közös tulajdonlása stb. egy sor olyan kiváltsággal, lehetőséggel ruházta fel őket, amelyekkel a jobbágyok nem rendelkeztek. Éppen ezért esetükben csak korlátozott értelemben beszélhetünk szabad paraszti fejlődésről. A jobbágyparasztsággal közös vonásuk mindenekelőtt abban fogható meg, hogy ők is saját maguk művelték a használatukba került legtöbbször kis földterületet, és mivel nem voltak jobbágyaik, azok ingyenmunkáját nem vehették igénybe, megművelhető területeiket, gazdálkodásuk kereteit pedig csak kivételesen tudták bővíteni, növelni. Bár soraikban is számottevő volt a vagyoni rétegződés, a családi vagyon gyarapításának, gazdálkodásuk kitágításának, javaik felhalmozásának lehetősége, életmódjuk, szokásaik, közösségi tudatuk és önkormányzati lehetőségeik viszont sok tekintetben eltértek a földesúri függésben lévő jobbágyközösségekétől. Bár kétségtelen, hogy sok szempontból hasonló állapotok között éltek mint a szabad parasztok, mégsem mondhatók igazán annak. Kiváltságaik révén anyagi terheik feltétlenül kisebbek voltak, mint a valóban szabad parasztoké, a föld közös birtoklása miatt viszont több olyan kötöttség terhelte őket, amitől ez utóbbi sorstársaik mentesültek.

4 Magyarország területén a feudális jogviszonyokhoz mérten szabadnak mondható, tehát földesúri kötöttségektől mentes, saját föld- vagy szőlőtulajdonnal rendelkező parasztságról valójában két területen beszélhetünk. Részben a királyi szabad városokon belül élő, polgárjoggal rendelkező, de paraszti életmódot folytató egyének, gazdák esetében, akik minden korlát nélkül rendelkeztek földjük, szőlőjük és házuk tulajdonjogával, és az állami, valamint a városuk által kivetett adókon és szolgáltatásokon kívül más érdemi kötelezettség nem terhelte őket, foglalkozásukat és lakóhelyüket szabadon cserélhették. Tőlük jogilag és részben anyagi lehetőségeket tekintve is eltért a szabadalmas mezővárosok lakosainak helyzete, lehetősége. Ok jogilag jobbágyok voltak, földesúri függés alatt éltek, de nem voltak közvetlen kapcsolatban földesuraikkal. A velük szembeni terheket a mezőváros közössége már korábban a szokásjog alapján és a különféle érdekütközések során kialkudott pénzösszegben rótta le. Az egyházi tizedet is szerződésekben rögzített formában a közösség fizette püspöküknek évről évre. így nemcsak terményeikből nem kellett ténylegesen és szó szerint vett tizedet leróniuk, sem pedig kilencedet fizetniük, hanem a földesúri ispánok és a tizedbérlők évenként ismétlődő önkényeskedésétől is megszabadultak, mivel városuk, közösségük választott tisztségviselői és szakképzett hivatalnokai mentesítették őket ezen zaklatástól. A jobbágyparasztság számára mind keservesebbé váló különféle inOROSZ István, 1974. HORNYIK János, 1861. 247-269.