Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Vagyonbecslések és inventáriumok a reformkori Kecskemétről

gyenmunka és a határ közös használata is számukra csak hírből ismert fogalom volt. Bekerített szántóikat, legelőiket (innen ered a vidékünkön évszázadokon át használt mezei kert elnevezés), kaszálóikat és szőlőiket nemcsak kizárólagosan használhatták, hanem gyakorlatilag saját tulajdonuknak is mondhatták, valójában szabadon átörökíthették, adhatták és vehették, hisz a városi közigazgatás csak a tények rögzítésére, a nyilvántartások vezetésére korlátozta e téren tevékenységét. A városból való elköltözésük elé érdemi akadályt senki nem gördített.

6 A kecskeméti szabad paraszti fejlődés lehetőségeiről legegyértelműbben akkor nyilatkozhatunk, ha a reformkor végéről felidézünk olyan dokumentumokat, amelyek minden kétséget eloszlatva érzékeltetik, milyen eredményekhez vezetett Kecskeméten a paraszti fejlődésnek ez az útja. A mellékelt forrásközlés az 1830-40-es években készült vagyonbecsléseket és egy inventáriumot tesz közzé. Az inventáriumok forrásértéke régtől fogva ismert, és az elmúlt két évtizedben országos gyűjtésre és ezek részbeni közzétételére is sor került. Ezek a források egyegy család birtokában lévő vagyon összetételére és az egyes vagyonféleségek, vagyontárgyak nagyságára, számára vonatkozóan nyújtanak pontos adatokat. Tekintettel arra, hogy viszonylag jelentős számban maradtak fenn, éppen ezért segítségükkel több társadalmi csoport és réteg helyzetének, anyagi állapotának változása kísérhető figyelemmel évtizedeken keresztül. A vagyonbecslések nem feltétlenül tartalmaznak ugyan minden vagyontárgyat, de jelentős előnyük az inventáriumokkal szemben, hogy megbízható adatokat tartalmaznak azok értékét illetően. Ezek száma viszont lényegesen kisebb mint az inventáriumoké. Még kisebb számban állnak rendelkezésünkre olyan vagyonbecslések, amelyeket hivatalos személyek készítettek el vagy a tulajdonos felkérésére, vagy örökösök vagyonmegosztása céljából. Kecskeméten 1836 és 1844 közötti csaknem egy évtizeden belül több tucat személy felkérésére készült vagyonbecslés. Néhány tulajdonos kisebb időköz után megismételtette vagyonának felértékelését. Ennek okát pontosan nem tudjuk, de az kétségtelen, hogy ezek tartalma kisebb mértékben eltér egymástól. Az egyes ingatlanok és vagyontárgyak becsült értéke a legtöbbször nem vagy csak csekély mértékben változott, a nyilvántartásba került vagyontárgyak, illetve azok ismertetésének mértéke viszont több esetben jelentősen eltért. A vagyonát felbecsültető kérelmének megfelelően hol az ingatlanok részletesebb felmérését találjuk, hogy az élő állatok, illetve takarmányok, gabonanemük pontosabb rögzítése került a becslök jegyzőkönyvébe. Éppen ezért célszerűnek láttuk a néhány év eltérés ellenére is minden egyes vagyonbecslés közreadását, illetve legalább az eltérések rögzítését. Mi sem természetesebb, hogy ezek a mégoly hasznos források sem elegendőek ahhoz, hogy a mezővárosi parasztság vagyoni helyzetét, állapotát kizárólag ennek alapján mérjük fel, mutassuk be. Ehhez feltétlenül fel kell használunk a rendelkezésünkre álló végrendeleteket, adókönyvi nyilvántartásokat, a család vagy a vizsgált személy iratait, a város különféle nyilvántartásait stb. Az viszont kétségtelen, hogy ez a forrásféleség a legtöbb esetben többet elárul, többirányú támpontot nyújt a korabeli gazdaság és társadalom kutatója számára, mint a többi forrásféleség közül akár három-négy együttesen. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002. 522-543.