Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

ERDÉLYI ERZSÉBET Névélettani vizsgálatok Kecskemét közterületi neveinek köréből 1850-1945

Pest megyei szolgabíró, a XVII. század végén és a XVIII. század elején, nehéz időkben igen sokat foglalkozott a város ügyeivel, nagy jóakarattal. Bottyán János: még mint esztergomi főhadnagy kezességet vállalt letartóztatott kecskemétiekért. Dr. Séni János: népszerű orvos; de meteorológiai feljegyzései is nevezetesek. Az írók között találjuk a Shakespeare-fordító Ács Zsigmondot, Bátky Károly helybeli tanítót, aki az írva-olvasás tanításának egyik országos nevű előharcosa. Házi János: itt született a XVI. sz. második felében. Bethlen Gábornak volt török tolmácsa és íródeákja. Követségbe is gyakran küldte. László Károlyról megtudjuk, hogy emigráns író és mérnök, Szlemenics Pál, a jogtudós itt született 1783-ban. Kókai Benedek: volt paulinus, majd a Mária-kápolnánál remete. „Krisztus atyafisága..." című, igen népszerű munkája 9 kiadást ért. Dr. Zay Sámuel: 1780—1794-ig itteni orvosdoktor. Itt írta „Magyar Mineralogia, avagy az Ásványokról való tudomány..." című müvét {Komárom, 1791}, mely az első ásványtani munka a magyar irodalomban. Végül egy megjegyzés: „Felhasználható nevek még, mert Kecskeméttel bizonyos vonatkozásban vannak: Arany János, Csokonai Mihály, Dugonics András, többször járt Kecskeméten, írt is róla. Tompa Mihály, több egyházi munkáját itt nyomtatták." A Főbb földesurak fejezet azért izgalmas olvasmány, mert ott érezzük a késő utód háláját azok iránt a földesurak iránt, akik a városnak jó gazdái voltak, vagy hozzásegítették a megváltakozáshoz. Itt találjuk a Kenderessy, Koháry, Balay, Vizkeleti, Pászthóy, Fráter utcák névadóit. De még a nagy Mátyás király is ebben a vonatkozásban érdemel ki utcát: 1458-ban a Lábathlani családnak átírja a várost visszaváltásig. A Tárgyi megnevezések alatt is érdekes várostörténeti tudnivalóra akadhatunk. A Három város címszó alatt például ezt találjuk: Kecskemét, Kőrös és Czegléd ősrégi szövetségének a neve. Felsorolja az ősi utcákat, a saját korbeli nevekkel azonosítva: Pálkai-utca = Halasi nagy, Nagy- - Vásári, Gyümölcs-: a Széchenyi téren és a Kápolna-utcán át a homoki kapuhoz vezetett, a legrégibb szőlőkig, Kőrös-utca = Körösi nagy, Szentlőrinci-utca = Csongrádi nagy, Burgundia - A Halasi és Vásári nagy utcák közt, a Picsó folyását környező városrész, Hornyik a Burga utcában tartotta fenn. A Zahin és Tőzsér, Zsellér és Rideg szintén szerepelnek az ajánlásban, de hiányzik mellőlük az indoklás. Az utolsó bejegyzés is fontos: Ötvös. - Az ötvös céh levele egyike legrégibb okleveleinknek. Kecskeméti W. Péter pedig a XVII. sz. közepén az ötvös-műipar technikájáról írt hírneves magyar munkát. Aztán felsorolja tizedenként az utcákat, kétfajta aláhúzást alkalmazva. Mindegyik felsorolást azzal zárja, hogy a földrajzi köznévi utótagokat is megszámolja: hány utca, tér, köz, sor, út szerepel, végül összegzést is készít belőlük: Összesen: utca 149, tér 13, sor 18, köz 6, út 2. A 149 utca után ez áll: felhasználható nevű 33, a tér után pedig: felhasználható nevű 11. (Egyenes vonallal húzza alá tizedenként ezeket, az elfogadhatóság fokát pedig hullámos aláhúzás jelzi.) A sor, köz, út mellől hiányzik ez a megjegyzés, nem tudni, milyen sorsot szánt nekik. A VIII. tized neveiről igen szigorúan ítélkezik: a 15-ből egyetlen utcanévnek sem ad túlélési lehetőséget. A Rávágy tér talán megmaradhat, a hullámos aláhúzás erre enged következtetni. III. 2. Tervezetek Az 1905. június 19-i tanácsülésre felterjesztett főjegyzői jelentés - felhasználva Szilády Károly javaslatait is - megfogalmazza, hogy az utcanév-változtatásokat az alábbiak tették szükségessé: „...úgy a szabályozási bizottság, mint a város lakossága körében rég óta élő kívánság az is, hogy utczáinak egy része új névvel láttassék el,