Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

ERDÉLYI ERZSÉBET Névélettani vizsgálatok Kecskemét közterületi neveinek köréből 1850-1945

roson kívül lehetett felépíteni. „Miután a hatóság szerint a városban elharapódzott a gyújtogatás, ezért 1811-ben az árkokat olyan áthatolhatatlanná tették, hogy a városba csak kapukon át lehetett bejutni. Minden kapu mellett kapusházat építettek.""

7 A kecskeméti „városrendezéshez" hozzájárult a homok, a szél és a földrengés is. A futóhomok ellen telepített szőlőket ugyanis nem volt szabad kiirtani, inkább a telkek megosztásával tették még zegzugosabbá a várost, vagy a vizesebb, alacsony fekvésű területeken osztottak házhelyeket, ami nagyon sok gondot okozott később. A belvíz különösen a mélyen fekvő Mária-városi telkek lakóinak életét keserítette meg (így pl. 1839-ben is) mindaddig, amíg Gyenes Mihály mérnök egy árokrendszerrel meg nem mentette a lakóterületet. Az egykori kapukhoz 2-3 irányból érkező utak szabálytalan tereket eredményeztek. Ezek beépítetlenül maradtak, de két jellegzetes építményük azért általában volt. A messzebbről hajtott állatok kővályús itató kutaknál, gazdáik pedig a borkimérésekben csillapíthatták szomjukat. Sok más funkciót is betöltöttek ezek a terek. Pl. a Vágó tér (a mai Nyíri út és Nyíl utca találkozásánál a levágott sertések perzselésének, de egyúttal a paráznasággal vádolt nőszemélyek megszégyenítésének színhelyéül is szolgált, hiszen pacallal a fejükön itt korbácsolták ki őket a városból.

28 A városi lakosság száma egyre gyarapodott (egy 1787. évi összeírás szerint: 22 626 fő volt), így a városvezetésnek folyamatosan új házhelyekről kellett gondoskodnia. Az új osztások szabályos utcahálózata már mérnöki munka eredményeként jött létre. 1750 táján osztották ki a sokáig Újvárosnak nevezett részt (a mai Czollner tér és Erzsébet körút között). 1815-ben került sorra az Ürgés nevű városrész. 1817ben a Halasi kapun kívüli részt, a Rávágy teret kezdték házhelyként értékesíteni (beszélő neve alapján a lakosság építési vágyait kielégítendő). 1819-ben a Muszáj következett, ahol - mint neve is jelzi - nem szívesen építkeztek az emberek (117). Kiskunfélegyházán is megfigyelhető két városrésznév elnevezésében a népnyelvi „ítélet". A „Röktönváros" nevet olyan városrész kapta, amely azonnali beépítési kötelezettséggel egy kubikgödröktől szabdalt területen épült fel. A „Bánomváros" már a nevével is elárulja, hogy „Nagyon megbánta az igénylő, aki itt vett házhelyet magának."

29 Kecskeméten 1828-ban jelentős kiterjedésű osztás Máriavárosban volt. Az Ürgés, a Muszáj, a Vásár tér és a Disznóhizlaló telep folyamatos kiépülését az 1879-es térkép is jelzi. /. 2. 2. Kecskemét úthálózatának kialakulása A kecskeméti történeti úthálózatnak szinte festői leírását olvashatjuk Juhász István munkájában: Nemcsak helyi érdekeket elégítettek ki ezek a sugár irányú utak, hiszen rajtuk érkezett a központba a távoli települések ide irányuló forgalma is. Ugyancsak ezekbe a főutakba kapcsolódtak az általuk szabálytalan körcikkekre szabdalt városrészeket behálózó utak jelentősebb gyűjtőszakaszai is. így a halmazos városalaprajz útjaiba, a kapuktól befelé indulva jobbról-balról legalább öt-öt „oldalhajtás" kötött be. Miután a leghatalmasabb területegységet a Csongrádi út szolgált Juhászt idézi Iványosi Szabó Tibor: Kecskeméti szabályrendeletek 1659-1849. c. munkájából. JUHÁSZ István, 1998. 159. Homyik János adatait felhasználta Juhász. JUHÁSZ István, 1998. 73. FEKETE János, 2001.41.