Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

ERDÉLYI ERZSÉBET Névélettani vizsgálatok Kecskemét közterületi neveinek köréből 1850-1945

Kecskeméten nem alakult ki kétbeltelkűség (Nagykőrös és Cegléd településformájával ellentétben, ahol akolkertek övezik a várost, szétválasztván a lakó- és gazdasági funkciókat), így az istállók és gazdasági épületek a lakóházak közé ékelődtek. A zsúfoltsággal együtt a tűzveszély is megnőtt. A magisztrátus 1678-ban hozott rendelete kimondja, hogy csak a bíró és a tanács engedélyével lehet házat és/vagy istállót építeni, ellenkező esetben a gazdát megpálcázzák, a városból „szégyenvallással" kiküldik, az építményt pedig megsemmisítik.

21 Az 1800-as évek első felében, a földesúri megváltás után nagy arányú fejlődésnek indult a város, egyre inkább kinőve egykori városhatárát. Mivel sem víz, sem hegy nem áll útjába, a térbeli szerkezet időnkénti bővülése koncentrikus formában ment végbe.

22 A mai Kecskemét belvárosát lezáró körút ennek a védelmi rendszernek a nyomvonalán halad. Metaforikusán a város ütőerének is nevezhetjük a Buda(-Pest)-Szeged (tágabban: Nyugat-Európa és a Balkán) közötti ősi kereskedelmi út itt áthaladó szakaszát, de a többi kereskedelmi, marhahajtó útvonal is jelentősen formálta a halmaztelepülés arculatát. „A városba érkező sugár irányú utak alapján arra lehet következtetni, hogy Kecskemét a Duna-Tisza közi tájegység jelentős, s bizonyos mértékű központi szerepkörrel rendelkező városa volt, ahová az égtájak mindegyike felé eső településekről utak futottak be."

23 Ennek modern emlékeként látható a főtéren az a térkompozíció, amelyen egy dombról körben lefutó szalagsor feliratai jelzik a közelebbi-távolabbi településekre vezető utak irányát. A két leghatalmasabb városrendező a tüz és a víz. A „vörös kakas" Nagykőrösön is gyakori vendég volt, például az 1826-os tűzvész a fél várost elpusztította,

24 de Kecskemétet még sűrűbben látogatta (1596-ban a tatárok átvonulása nyomán 530 házból 253, 1678-ban szintén a fél város, a ferencesek temploma és kolostora és a reformátusok fatemploma, 1707-ben a rác betörés alkalmával 90 ház, 7 malom, 1718-ban 500 ház és 14 malom, 1727-ben és 1765-ben 100-100 ház égett le.). A legnagyobb tűzvész 1794. július 10-én tört rá a városra, ekkor 911 ház és 20 szárazmalom vált a lángok martalékává. Egy évvel később (november 3-án) a város 6., 7 és 8. tizedeiben tomboló tűznek 512 lakóház és 12 szárazmalom esett áldozatul. Az 1794-es tűzeset után rendeletet hozott a magisztrátus, amelyben új és tágas utcák nyitását, a következő évben pedig a leégett részeken az utcák és épületek térképi ábrázolását rendelte el.

25 A várostérképek hiánya ugyanis a városszabályozás egyik legnagyobb akadálya. A II. József-féle katonai térképeket, amelyek 1782 és 1785 között elkészültek ugyan - Kecskemétről is készült négy térképlap -, titkos dokumentumként a bécsi hadilevéltárban féltve őrizték, a város ezeket nem használhatta fel saját céljaira. (Titkos jellegük az I. világháború után szűnt meg.) Az első térkép az 1794-es tűzvészben leégett városrészről készült, igaz, jóval utána.

26 1796-ban létrejött a tűzi inspektorok rendszere. (Feladatuk: kémény- és kemencevizsgálat minden héten, tizedenként 6 éjjeli strázsa, a toronyban minden éjjel két ember őrködik, akik tűz esetén riasztják a várost.) 1811-ben már nemcsak éjjel, hanem nappal is vigyázták a tüzet. A kovácsmühelyeket a város peremén vonták össze. Az 1819-es tűzvész után a leégett vagy rossz állapotú szárazmalmokat is csak a váJUHASZ István, 1998. 157. Uo. 68. Uo. 79. GALÁNTAI FEKETE Béla, 1927. 63. JUHÁSZ István, 1998. 123-124., 158. Uo. 161.