Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

ERDÉLYI ERZSÉBET Névélettani vizsgálatok Kecskemét közterületi neveinek köréből 1850-1945

de ezek között alig van olyan, ahol az összeíró utcákat is megkülönböztetett volna. A három város mellett csak Pest és Buda utcái vannak felsorolva. A török kori nevek alapján megállapíthatjuk, hogy Kecskeméten a legjellemzőbb elnevezéstípus az irányjelölő: Pálkai utcza, Szentlörinczi utcza, Kőrös utcza. Az elnevezést motiválhatta az utca egy-egy nevezetes épülete {Oskola), az utcában lakók foglalkozása (Varga utcza), nemzetisége (Kun utcza). Az Új utcza neve értelemszerűen átmenetinek tekinthető. A Kozma előtag talán személynévre vezethető vissza, de lehet, hogy martirologiumi eredetű, a Szentmiklós a város védőszentjére utal. A Szentmária arról a Szűz Mária-kultuszról árulkodik, amely már a középkori városban is igen erős volt. Ennek emléke esetleg a Gyümölcs utca is, hiszen a Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelték fel az Árpád-korban épült Kis Boldogasszony kápolnát.

19 De egyszerűbben is magyarázható ez az utcanév, hiszen a Gyümölcs utcza az egykori piactól a legrégibb szőlőkig vezetett. A három irányjelölő - a Pálkai, Szentlörinczi és a Kőrös utca - az azonos nevű városkapukhoz vitt. Figyelmet érdemel Hornyik János azon megjegyzése, hogy a Pálkai és Szentlörinczi utczák eleinte a szomszédos településektől kapták a nevüket, és csak azok pusztulása után lett névadójuk a távolabbi Halas és Csongrád. Tőle tudjuk azt is, hogy az ősi városmagnak milyen volt a védelmi rendszere. „... a város sáncz alakú mély árokkal kerítve s annak belső partja tövisből korczolt erős sövénnyel volt szegélyezve. A város régi területének meghatározásához ezen ároknak máig is fennálló maradványai szolgáltatják az alapot. Ez árok és ennek fenntartására vonatkozó intézkedések még a török ideje alatt legrégibb jegyzőkönyveinkben gyakran előfordulnak, azután pedig folyvást, korunkig sokszor megemlíttetnek, mihez képest igen valószínű, hogy e védőöv még a török hódítás előtt nagy régen, sőt a város alapíttatásakor keletkezett. A város főbejáratainál ez árok át volt hidalva s a hidak fölött erős rács-kapuk vezettek a városba, vastag tölgyfagerendákból összeácsolva, mely kapuk mindenikét egy-egy meghitelt állandó kapus őrizte, ki a kapu mellett számára fennálló házacskában lakott s naponkint korán hajnalban a kaput kinyitotta, estenkint pedig alkonyat után bezárta; háborús, vagy a közbiztonságra veszélyes időben éjjel-nappal felváltva fegyveres őrség volt a lakosok közül sor szerint a kapukhoz kirendelve. Ily kapu volt: a halasi, vásári, budai, körösi és csongrádi útczák külső torkolatán öt s ezeken kívül három kisebb: a homoki és vágó kapuknál kettő s a mostan Lovarda utcza végén a harmadik, mely utóbbi a legrégibb kettős temetőhöz kijáratot szolgáltatott. A régi várost kerítő sánczárok nyomai némi megszakításokkal máig is fenn vannak még ... igen kevés kivétellel most is ott van a város széle, hol hajdan volt."

20 A török hódoltság alól felszabadulva a kapuépítményeket lebontották, építőanyagukat felhasználták, az árkokat betemették. I. 2. A településszerkezet változásai 1.2. 1. Városrendező erők és elvek Juhász István Kecskemét város építéstörténete (1998) című munkájában részletesen bemutatja azt a folyamatot, amelynek során az egyre zsúfoltabbá váló belterületből sajátos hangulatú történeti városkép alakul ki a XIX. század végére. Más néven Homoki kápolna. Vö. SZÉKELY György, 2002. 69. HORNYIK János, 1927. 20.