Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

KEMÉNY JÁNOS Madarász Adeline (Adél) leveleiből 1903-1931

1. levél Budapest, 1903. november 25. Kedves Béla, e hó 28-án szombaton lesz az esküvőnk, egész csendben a Fazekas téri ref. templomban - amint az édes atyja már megírta. Tudja édes Béla én egy kicsit fázom ha arra gondolok hogy mostoha mama legyek - a mostoha mamákról az az általános a köztudatba begyökeresedett vélemény hogy azok mind zsémbes, kiállhatatlan gonosz portékák - akik becsapnak valami gyámoltalan szegény jámbor papát - és azután kellemetlenkednek az ő mostoha gyermekeikkel - még a mesében is így van. Hát én igazán nem szándékozom ilyen mostoha mama lenni. /.../ Én részemről elmondhatom hogy akkor kezdődött újra a jó dolgom - 12 éves koromban halt meg az édes anyám - mikor 6 évi özvegység után az édes atyám mostoha mamát hozott a házhoz - hát ő is megczáfolta a mostoha mamák rossz hírét - s reménylem én is ugyanazt fogom tenni. /.../ A viszontlátásig szívből üdvözli Újlaki-Madarász A. 2. levél

26 Budapest, 1903. december l.

27 Kedves Béla, /.../ nem kell ünnepélyesen itt elkezdeni ki nem állhatom az ünnepélyeskedéseket - s amint hallom maga se szereti. - Nagyon megtudom érteni amit ir hogy ridegnek látszó, /.../ és tartózkodva érintkezik mindenkivel eleinte - szakasztott úgy van vele mint én voltam annak idején - csakhogy magánál nem baj mert maga férfi - de nekem ugyancsak keserves ifjúkori emlékeim vannak - csúnya sok szidást kaptam mondhatom. - Tudja az úgy van a fiatal lányokkal hogy a mama vagy néni vagy nevelőnő elészed egy czifra blouse-t amit az ember nem szeret, ki nem állhat mert szük és magas nyakú - azt fel kell venni - azután az embert már jó előre összeszidják - mert hát a múltkor is stb - aztán még hogy egyenesen tartsa magát és főleg hogy derült arczczal sokat társalogjon - aztán elviszik egy „társaságba" - egy csomó ember közé akik az embert absolute nem érdeklik - a lányoknak még czifrább és még magasabb nyakú blouseuk van - az úrfiak meg hát olyanok mint hát a finom úrfiak lenni szoktak - épen csak kravátlijuk

28 más - a ruhájuk és a világnézetük egy hajszálig egyforma - és hát az ember igyekszik „kellemes" társalgást folytatni - közbe aggódva látja hogy a néni vagy nevelőnő aki az emberrel szinte ott van eme kellemes körben - valahogy csúnyán néz - na alighanem baj lesz otthon. Hát dehogy otthon még útközben - hogy micsoda arczot vágtál, micsoda görbén ültél, B nének hátat fordítottál egy szót sem beszéltél - de xyz-vel rettentő goromba Katona cs.; Levelek. Madarász A. ifj. Katona Bélának, 1. sz. Uo. 2. sz. A levelet a címzett dátumozta. kravátli (fr.-ném.): nyakkendő, nyakravaló