Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

KEMÉNY JÁNOS Madarász Adeline (Adél) leveleiből 1903-1931

voltál - hát ez azután mulatság és elterjed a hír hogy vad és goromba és neveletlen és kiállhatatlan ember - és tudom is én még mi minden - na igen a szelídebbek azt mondják egy nagy liba - mert nem tud mit kezdeni ildomos emberekkel egy „jour"on - hát mondhatom az egész fiatal-lány koromat elkeserítették ezek a társadalmi kirohanások. /.../ Végre mikor már egy diploma a kezemben volt s azt találtam elérkezett az ideje hogy magam igazítsam a dolgaimat - szépen megkértem a családomat hagyjanak békével mert isten bizony elfolyamodom valami rajztanári állásba - azután mindig magam igazítottam az életemet - sok és nagy szerencsétlenség ért - no de mind olyan emberi számítás szerint előre láthatlan volt. - Egy bizonyos hogy azóta nem unatkoztam - mert semmi szín alatt nem megyek olyan emberek közé akiknek semmi mondani valóm nincs - és látja azóta nem is mondja rám senki hogy kiállhatatlan és goromba vagyok - nem is vagyok az. Most különben kivirult a számomra jobban mondva a számunkra egy csomó áprehenzió

29 /.../ Tudja nekem apával el kellett volna menni 397 vizitába - alkalmatlan időben, alkalmatlan ruhában - s kellett volna előre szétküldeni „N.N.N.N. jegyesek" kártyát - aztán elindult volna az emberáradat fele a Zsigmond utczába fele az én hegyen lévő műtermembe /.../ - aztán tudja van nekem egy sereg fiatal lány barátnőm - az mind elkezdett volna stikkelni

30 dívánpárnát persze - most az a járványos kézimunka típus. /.../ - Mikor először férjhez mentem 7 év előtt az asztalfutó volt a divat - hát még most is kínlódom vele. Igazán csak a vizitáktól és stikkelésektől való iszony tartott vissza attól hogy közhírré tegyük a dolgunkat. Ugyan közhírré lett úgyis /.../- de az emberek beburkolóztak sötét áprehenziókba- és eléggé békével hagytak ami jó volt mert igazán sok dolgunk - és elég dívánpárnánk volt mindkettőnknek. Mikor aztán a házassági jelentést szétküldtük az emberek megint kiburkolóztak a fekete áprehenzió köpenyükből - mindennap annyi levelet kapunk - már előre örvendezünk micsoda öröm lesz erre mind felelni. /.../ A viszontlátásig szívből üdvözli Mamája 3. levél

31 Budapest, 1903. december II.

32 Kedves Béla, /.../ a levelére megjegyzem hogy a „külön szoba" fogalma nálunk nincs eléggé tisztázva. Szerintem „külön szoba" olyan amilyen volt nekem otthon - egy óriási műterem mellette hálószoba stb - ahová ha a famíliám bármely tagja bejött úgy éreztem hogy vendég és azt mondtam tessék helyet foglalni, tessék rágyújtani - s a kis öcsémnek pl. kopogás nélkül nem volt szabad berobogni. - Az én vendégem hozzám jött - a mamáé a mamához - az apáé az apához - a nélkül hogy látta volna apprehenzió (lat.): neheztelés, sértődés síikkel (ném.): hímez (kézimunkát) Katona cs.; Levelek. Madarász A. ifj. Katona Bélának, 3. sz. A levelet a címzett dátumozta.