Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

KEMÉNY JÁNOS Madarász Adeline (Adél) leveleiből 1903-1931

Madarász Adeline (Adél) leveleiből 1903-1931 Madarász Adeline

1 festőművész 1871. május 26-án született Pesten. Apja Madarász Viktor

2

, aki 14 évi távollét után, 1870-ben jött vissza Magyarországra fiatal francia feleségével. Három gyermekük született. Festő csak Adeline-ből lett, a két fiú, Andor és Viktor, nem lépett az apa nyomdokaiba. Madarász Adeline az Országos Magyar Királyi Mintarajziskolában, 1887-1893 között folytatott képzőművészeti tanulmányokat.

3 Székely Bertalan

4 és Deák-Ébner Lajos

5 tanítványa volt. 1896-ban férjhez ment, a férjéről azon kívül, hogy Újlakinak hívták, semmit sem tudunk, majd hamarosan megözvegyült.

6 Özvegysége alatt Huszár-Újlaki Női Festőiskola néven festőiskolát nyitott Huszár Ilona

7 bárónővel, aminek jó híre, előkelő közönsége volt, és amely az újszerű tanításmódjával, kiállítások rendezésével és művészeti témájú felolvasóestjeivel egyaránt feltűnést keltett.

8 Madarász Adeline életéről és munkásságáról 1. ÉBER László-GOMBOSI György, 1935. 54.; ZÁDOR Anna-GENTHON István (szerk.), 1967. 135.; SZABÓ Ákos András, 2002. 53. Madarász Viktor (Csetnek, 1830. december 14. - Budapest, 1917. január 10.) festő, a romantikusakadémikus magyar történelmi festészet egyik legnagyobb alakja. 1853-1856 között Bécsben tanult. 1856-tól Párizsban élt. A legismertebb képei Párizsban készültek: Hunyadi László siratása (1859), Zách Felicián (1859), Zrínyi Ilona a vizsgálóbírái előtt (1859), Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben (1864), Dózsa György arcképe (1867), Dózsa népe (1868). 1870-ben tért haza, 1873-ban átvette a családi rézmüáruüzlet vezetését, és a festészet csak másodlagos szerepet játszott az életében. 1880-1900 közölt egyáltalán nem festett. Az itthon készült alkotásai közül a portréi a jelentősek: Felesége arcképe (két változatban, 1871), Izsó Miklós (1873), Önarckép (1910), Feltámadás (1913). MTA Művészettörténeti Kutatóintézet (A továbbiakban: MK1) adattára 110. C. Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835. május 8. - Mátyásföld, 1910. augusztus 21.) festő. A bécsi Akadémián, majd Münchenben tanult. A legismertebb történelmi tárgyú képei életének elsj nagy korszakában születtek. Művészetének második nagy korszakában, 1880-tól dekoratív falképei a jellemzőek. Az Országos Mintarajziskola (1908-tól Képzőművészeti Főiskola) tanáraként, majd igazgatójakéntjelentős művészetpedagógiai tevékenységet folytatott. Deák-Ébner Lajos (Pest, 1850. július 18. - Budapest, 1934. január 20.) festő. A szolnoki iskola egyik jeles képviselője. 1868-1873 között Münchenben tanult, rövid ideig járt a Képzőművészeti Akadémiára is, majd Párizsban élt. Egy ideig Barbizonban dolgozott. 1874 nyarán Szolnokra ment, s ettől kezdve több mint egy évtizedig a nyarakat Szolnokon, a teleket Párizsban töltötte. Ekkor festette közvetlen hangú szolnoki népéletképeit. 1918-ban az Ernst Múzeum gyűjteményes tárlatot rendezett az alkotásaiból. 1934-ben a Műcsarnokban emlékkiállítást rendeztek a képeiből. 1887-ben a budapesti Állami Női Festőiskola igazgatójának hívták meg. 1889-1890-ben a Tihanyi Apátság freskóit, 1895-1899-ben a Műcsarnok külső oszlopos előcsarnokának faliképeit festette. 1900 elejétől kevesebbet járt Szolnokra. Számos ösztöndíj és művészeti díj kitüntetettje. Több alkotását a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Képzőművészek Lexikona. Szerk.: SZENDREI János és SZENTIVÁNYI Gyula számára kiállított kérdőív, 1063/1920. lt. sz. (A továbbiakban: MNG-kérdőív) és 2. számú levél. Huszár Ilona (Szentmargita, 1865-?) festő, iparművész. Bécsben, Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait. 1897-től állított ki Budapesten arcképeket (Rakovszky, Mikó, br. Bornemisza Ignácné stb.) Főként arcképfestőként volt ismert, de ezenkívül iparművészként lakásberendezéseket is tervezett (a budai királyi várban az udvarhölgyi lakosztályban). Mükereskedéssel is foglalkozott. MKI, Művészettörténeti Dokumentációs Központ (a továbbiakban: MDK) G17/687.4. és MNGkérdőív