Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

HORVÁTH M. FERENC Pest-Solt megye és Kecskemét város statisztikai és közigazgatási leírása 1857 és 1859-ben

4. Észrevételek a születési, házassági és halálozási esetek regisztrálásáról Még mindig fennállnak a múlt évben jelentett áldatlan állapotok. A fejezet 5., 6., 7. és 8. pontjára az 1858. november l-jén kelt 342. ein. sz. jelentésemben tértem ki, s ehhez nincs hozzáfűznivaló. III. KÖZSÉGEK 1. Szerves fejlődésük és tevékenységük A községek szerves fejlődése még kezdetleges állapotban van, és az adminisztráció zártsága miatt még mindig kivonják magukat ez alól, s ez a körülmény akadályozza tevékenységüket is. Reméljük, hogy ez a rossz gyakorlat megszűnik az 1859. április 24-én kiadott császári pátenssel életbeléptetett új községi törvénnyel, és amennyiben a törvény I. cikkelyének rendelkezése általánosan hatályba lép. Mivel ennek alkalmazásáról eddig nem folytak tárgyalások, idevonatkozó észrevételeket nem tudok tenni. Csak azt az aggodalmaimat ismertethetem alázatosan, hogy a 39. paragrafus 3. és 6. pontjában

20 szereplő feltételeknek nagyon könnyen meg lehet felelni, de ezekről a községek saját maguk nem tudnak gondoskodni. De másrészről a községeknek ellátási kötelezettségük van, és félő, hogy azok a községek, amelyek adminisztratívanyagi kapcsolatban vannak más községekkel, hasznot húznak e minősítés révén, és leggyakrabban csak terhére lesznek más községeknek. 2. [A községek háztartcisa] A községek háztartása csak a legszükségesebbekre korlátozódik, nagyon szűkös, és csak úgy lehetett megvalósítani az elmúlt igazgatási évben is, hogy kivetették a községi pótadót. IV. FEJEZET 7. Hadkiegészítés A törvény által szabályozott hadkiegészítési eljárás, amely járási keretek között évente a meghatározott korosztályok körében zajlik, úgymond, már virágkorába jutott a lakosság körében, és a katonakötelezettek oldaláról sincs ellenszenv vagy félelem vele szemben. Ellene szól azonban, hogy a hazatérő kiszolgált katonák többnyire munkanélküliek, és formálisan követelik a községek támogatását. Mivel a munkaképesek ebben nem részesülnek, nem ritkák az olyan esetek, hogy törvénytelen módon békés polgárok magántulajdona ellen vétenek; és ez általában veszélyes a közbiztonságra. Az 1859. április 24-i pátens a községi törvényről 39.§-a az ausztriai állampolgárok „honosságbai fölvételéről", azaz a községi kötelékbe való felvételiül szól. A 39.§ 3. és 6. pontja a felvétel feltételeiről rendelkezik, amit négy év helyben lakáshoz és vagyonhoz kötött, s a község csak úgy bocsáthatott el valakit, ha pl. nem volt a „szegényápolás terhére". MOKL 1859. 75. sz. 125.