Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

HORVÁTH M. FERENC Pest-Solt megye és Kecskemét város statisztikai és közigazgatási leírása 1857 és 1859-ben

A hadi szolgálat iránti hajlam a kecskeméti népben, úgy a gyalog, mint lovassági fegyvernemre egyiránt kitűnő, mindazáltal a túlnyomólag főldmíveléssel, mezei munkával s marhatenyésztéssel foglalkozó nép, hol a lovakkali bánásmód nélkülözhetetlen, leginkább a lovasság, különösen pedig huszárok eránt viseltetik legnagyobb hajlandósággal. A nép szellemi tehetsége saját körében mutatkozván leginkább, ön viszonyainak felesmerését s azok közötti előnyök alkalomszerű felhasználását feltételezi, s ezen tulajdonságokat a kecskeméti néptől megtagadni nem lehet. A kiképzettség előbbkelőknél a tudományos pályán eszközöltetik, közrendüeknél átalában az elemi oskolákon túl terjed, nagy rész még a nép alsó rétegében is írni, olvasni és számolni tud, jövőre pedig a magas kormány atyai intézkedése s a városi község roppant áldozata folytán megszaporított, s még a pusztákon is felállított számos oskolák s alkalmas tanítók által hatalmas reménnyel kecsegtet a jelenlegi ifjú nemzedék kiképeztetése felől. Van a városban jelenleg 32 elemi oskola,

1 6 mezei vagy pusztai oskola, ugyanannyi rendes tanítóval, [a] római katolikusoknak 4 osztályú gymnásiumok s alreál oskolájuk, a helvét vagy reformátusoknak 8 osztályú főgymnásiumok s teológium intézetük. A szellemi tehetség nyilvános bizonyságául szolgál, miszerint a nép közszükségeinek fedezéséül számos önképzett kézművessel, több ilyetén jeles iparossal, gépésszel s vállalkozóval bír a városi község. A nép legnagyobb része főldmíveléssel, a városi lakosság szőlőműveléssel és iparüzlettel foglalkozik, a földmíves osztály ló-, marha-, juh- és sertéstenyésztést is űz, részint együtt mind, részint külön egyiket vagy másikat. Ezeken kívül jelentékeny szerepet viselnek az úgynevezett kupecek, kik ló, szarvasmarha, juh és sertésekkel kereskednek. A köznép rozskenyeret, ritkán főzeléket, átalában szalonna, köleskása és tésztanemü s tarhonya nevezetű eledellel táplálkozik. Télen nagyszámú hizlalt sertés öletik le házi szükségre, s ekkor a sertéshús és káposzta főtárgya a fogyasztásnak. Nagy kiterjedésű szőlőskertéiben a városi lakosság jó pincék hiányában nemigen tartós ugyan, de jó italú s tápláló bort termeszt nagy mennyiségben, ugyanazért a népnél a bor igen közönséges és kedvelt ital. Ruházatban a városi nép mindinkább közeledik az átalános divatú kényelmes posztónemű s egyéb szövetekből készített öltönyök használatához, ámbár még itt is mutatkoznak nyomai a régi magyar viseletnek. A köznép s többnyire a cselédség is vászoninget, gatyát, setétkék posztó nadrágos ujjast és kis mándlit, fölötte szűrt vagy subát, fején fekete kerek kalapot, vagy báránybőr süveget, lábán marhabőr csizmát visel. A posztóöltöny a köznép s cselédségnél is annyira dívik, hogy szegődségekor a legutolsó férficseléd is posztóruhá[ér]t szegődik. A nőknél a divat mindinkább kiszorítja az ősi nemzeti öltönyöket. Ezek a köznépnél kartony szoknyát, réklit és kék vászonyból kötényt, lábaikon harisnyát, cipőt vagy papucsot, nemritkán csizmát viselnek. A vagyonosbak kedvelik a selyem szöveteket, melyből kötényt, réklit, néha szoknyát, leginkább nagykendőt viselnek. Köznépnél a nőfejdísz vagy fejkötő leginkább megtartotta régi alakját, bár a divat ezt is az újkor szeszélyeihez alkalmazza. Hajadonok a köznépnél simán fésült, homlok közepe fö-