Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)

HORVÁTH M. FERENC Pest-Solt megye és Kecskemét város statisztikai és közigazgatási leírása 1857 és 1859-ben

A lakosság fizikai (physical) és erkölcsi jelleme A kecskeméti lakosság fizikai jelleméhez tartozik az erös, egészséges testalkat, gazdászat és földmíveléshezi haj lom, szorgalom és munkaszeretet. Ezek eredményezik azt, hogy a város és pusztáinak nagy terjedelmén átalában rossz minőségű földekkel a kecskeméti lakosság emberül megbirkózván, a földmívelést, gabonatermelést s marha- és juhtenyésztést már korábbi években a kedvezőbb körülmények között annyira vitte, hogy az egész vidéknek példányául [!] szolgált. Temérdek terjedelmű sivány futóhomok buckákon részint jegenye- és nyárjas erdőket ültetett, részint gyümölcsös- és szőlőskerteket alkotott, melyekből egy része a lakosságnak nemcsak élelmét szerzi bé, de saját határának jobb részét, sőt a szomszéd pusztákat is a sívó homok terjedésétől megóvta, és a tűzifa s az épületi anyag eránt jövőre magát nagy részben biztosította. A kecskeméti nép nyári munkában tisztességes élelmezést s jó napszámot kap, de szorgalmának párja nincs, minek eredménye az, hogy itten a szorgalmas és munkás napszámos az idő előtti elnyomorodás vagy elkorhelyesedés eseteit kivéve, vénségére magának vagyonkát is szerezhet, s még eddig a proletariátus szaporodása nemigen mutatkozik. Erkölcsileg a kecskeméti lakosság becsületes, jámbor, vallásos, mértékletes, vidám kedélyű, de nem oly szilaj és vad, mint ezt némelyek a világgal elhitetni szeretnék. A becsületességet igazolja azon körülmény, hogy csalás vagy hamisítás büntette a legritkább esetek közé tartoznak. A nép vallásossága, babona és vakbuzgóság nélkül mindennap, de különösen ünnep- és vasárnapokon az isteni szolgálatok áhítatos gyakorlatából leginkább kitűnik. E nép elöljáróit tiszteli, felsőbbségéhez áhítatszerü buzgósággal viseltetik, minden rendeleteket híven teljesít, s csak jó tapintatú vezető kell, hogy legjobb erkölcsi jelleme dús eredménnyel kifejlesztessék. A közelebb múlt években Kecskemét vidékén fölmerült rablókalandok, mint rendkívüli események kifolyásai, a nép jellemének rovására bé nem számíttathatnak. Oly eredménye volt ez az 1848/9. kitöréseknek, mint 1815/6-ban a 23 évig tartott francia háború után leszállított hadseregbőli számos elbocsájtatásnál fogva keresetmód nélkül maradt s munkától elszokott nagyszámú szabadságosok által előidézett s csak az egész vidéknek erélyes föllépésével elnyomott rablóbandák kalandjai voltak, s még ekkor is figyelembe kell venni, hogy az e vidéken kézre került s hadi törvényszék előtt állott egyének közül a huszadik sem volt kecskeméti illetőségű. A kecskeméti népnek mint tagadhatatlanul ősmagyar ivadéknak a hadi szolgálatra igenis van hajloma, mit igazolnak azon körülmények, hogy az ezen folyó tizenkilencedik század elején folyt francia háborúban a város részint kivetett illetménye, részint önkénytes áldozata fejében a Felséges Uralkodó Ház eránti hűségének fényes bizonyságul oly nagyszámú katonát képes volt kiállítani, hogy annyit egész megyék sem bírtak kötelezettségük alapján besoroztatni, továbbá 1841-ben, midőn az akkori országos katonaállítás a törvény

12 rendelete szerint Magyarországban először bocsájtatott különbség nélküli sorshúzásra, Kecskeméten a sorsolásra szükség nem volt, hanem néhány nap alatt toborzás útján a város zászlója alatt kiállott a 140 főből álló egész illetmény, s végre 1851 óta, midőn a legújabb országos szervezet alapján foly a katonaállítás, nem volt példa, hogy a kecskeméti katonaköteles a Haza és Ő Felsége ezen dicső szolgálata elől szökéssel menekült volna. Az 1840. évi II. törvény a magyar ezredekhez újoncokban tett segedelmi ajánlatról. CJH 1896. 86. Szövege olvasható az interneten is: www.1000ev.hu.